Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

Bevezetés

ző - mélységének biztosítása. Az üzemi vízrendezés a két követelményt folyamatosan biztosítja, - a növénytermesztési időszakban - rendkívül szigorú határok között,néha engedményeket téve, nedvességfelhalmozást is engedve.

A területi vizrendezési tervekben a mezőgazdasági terület igénye meghatározó jellegű. A települések, ipartelepek, közlekedési létesítmények mentesítését szolgáló vízelvezető rendszerek szinte száz százalékos biztonságot adnak és a nagy, területi belvízrendszerben koncentrált vízhozamként jelentkeznek adott pontokon, ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek, mint a későbbiekből láthatjuk, még üzemen belül is rendkívül sok bizonytalan tényezőt tartogatnak és - különösen a legjobban veszélyeztetett területeken - nem is gondolhatunk teljes biztonságra. Neheziti a helyzetet az is, hogy a vizfölösleg felszin felett és felszin alatt is jelentkezik.

Nagy területen /pl. hazánk területén/ jó áttekintést nyújthat a csapadékosság és a párolgási viszonyok összefüggéséről az un. aridjtási térkép /I.ábra/. amely bizonyos hosszabb időszakot vizsgálva az

C

viszonyszámot ábrázolja, ahol

a = az ariditási tényező /dimenzió nélküli szám/

P = a lehetséges párolgás /a szabad felszin párolgása/ /mm/

C = tényleges csapadékösszeg /mm/

Vizfölösleg megjelenése elsősorban ott várható, ahol a értéke lényegesen kisebb, mint 1,o/o,l-o,4/, ahol a értéke l,o értékét meghaladja, aszályos területről van szó.

Mint az ariditási térképen látható, a területek többségében a csapadék nem éri el a párolgás értékét. Ez a helyzet területenként más és más, ezért a vizpótlás, vagy a vizelvezetés különböző tájainknál más-más feladatot jelent, ez elsősorban az