Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
4. Az üzemi vízrendezés tervezése
4. Az üzemi vízrendezés tervezése Az üzemi vízrendezésnek figyelemmel kell lennie arra, hogy adott területen belül lehetőleg több egymás melletti táblán, telepen/ nemcsak közel egyenletes minőségű talajok, hasonló agrotechnikai műveletek alkalmazása, trágyázás stb. legyen, hanem a talaj nedvességviszonyai is közel hasonlók legyenek. A nedvesség eloszlása lehetőleg közelitse meg a termesztett növény szempontjából optimális szintet. Természetesen adott időszakokban, belvizes helyzetben, vagy a növénytermesztési idényen kivül ettől eltérő körülmények is kialakulhatnak, hiszen a tározás érdekében túlterhelést is adhatunk, vagy más esetben megelégszünk a károk elhárításával. A táblán belüli nedvességeloszlást bizonyos esetekben tereprendezéssel, terepegyengetéssel is javíthatjuk. A talaj felső rétegének vízbefogadó képességét agrotechnikai beavatkozások javitják. A csapadék visszatartás a főmüvek és az üzemközi csatornák tehermentesítését is szolgálja, ugyanakkor az üzem vízháztartása szempontjából is előnyös. A csapadék nagyobb részét a területen, a talaj felső rétegében tarthatjuk vissza, de csatornák zsilipelésével és helyi tározók létesítésével, valamint helyi mélyedések kihasználásával is javíthatjuk a terület vízellátási viszonyait. A megoldás változatait a Kulturtechnika I. tantárgy részletezi. A komplex meliorációs beavatkozás, az üzemi vízrendezés előtt végzett talajfeltárás és helyi viszonyok rögzitése után lehet csak a végzendő rendezési munkára javaslatot tenni. Ami az egyik területen hatásos, a másikon károssá válhat. t 4.1. Sikvidéki üzemi vízrendezés Általában /10/ sikvidék alatt alföldi jellegű síkságokat, valamint hegy- és dombvidékek közé ékelődő völgyfenéki vagy peremterületeket értünk. Sikvidéken a csapadékból eredő feíszi-
