Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
3. A felszíni és felszínalatti vízrendezés
a beszivárgás és a párolgás ingadozhat, egyik a másik rovására és igy sófelhalmozódás vagy kilugozódás indulhat meg olyan területen is, ahol sokévi átlagban más várható. Utóbbi jelenségek elsősorban azokon a területeken gyakoriak, ahol a talajvíz felszíne túl magas, vagy túl mély az egyensúlyi szinthez képest. Nagy jelentősége van igy a sokévi megfigyelésnek, adatsoroknak. Az egyensúlyi szint hazánkban 2,0 m körüli a terepszint alatt Várailyay Gy. szerint. Az öntözés bevezetése az egyensúlyi szintre is hatással van. A sófelhalmozódás és kilugozódás folyamatáról és az ellene való védekezés módjairól a Talajtan és a Talajjavítás témakör ad tájékoztatást. / A talajvíz felszínének időbeni változása adott térségben, területen sokévi átlagban egyensúlyba kerül. Ez kedvező is lehet, ebben az esetben lényeges beavatkozásra nincs szükség. A talajviztérbe kerülő és távozó vízhozamok egyensúlyáról van szó. Ha kedvezőtlen ez az egyensúly, mesterséges beavatkozásra van szükség /vízrendezés, öntözés/. Ezután a megváltozott és szabályozott, természetes és mesterséges hatások következtében és valamennyit számításba véve kialakított egyensúlyi állapot, a növényzet számára kedvező kell legyen. Továbbra is dinamikai az egyensúly. Arid zónákban az öntözés mint mesterséges beavatkozás a meghatározó, mig humid területen a vízrendezés szabályozó hatása elsődleges. Hazai vízrendezéseinkben külön kérdésként kezelhetők azok a területek, amelyek időszakos felszini vizterek környezetében fekszenek, mint pl. tározók, rizstelepek, öntöző főcsatornák mellett és azok a területek, ahol ez a befolyás nem ennyire jelentős és csak némi vízforgalom módosulás jelentkezik. Utóbbihoz tartoznak az árasztó öntözésen kivül az összes többi öntözési módok. Mindkét esetben azonban időszakos módosulásról van szó. A keletkező talajvizdomb, illetve módosulás beolvad az éves vízháztartásba, nagyobb területre vonatkozóan némileg, vagy jelentősebben módosítva azt. Tartósabb vizszinü tározóknál vagy jelentősebb vízszállító csatornáknál a hatás megfelelő létesítményekkel /szivárgók, csatornák/ csökkenthető.
