Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
a meredekebben érkező napsugarak kisebb utat futnak át a légkörön. A légkör teljes sugárzáscsökkentésének mértéke már korántsem mutat olyan szabályos összefüggést a földrajzi szélességgel. Legnagyobb mindkét félteke 50°—60° szélességi köreinél (55—63%), s határozott növekedése mutatkozik az egyenlítő mentén (51%). A legkisebb sugárzáscsökkenés a déli poláris területeken van (30—35%), továbbá a térítőkörök vidékén (43—46%). A légkör sugárzásgyengítésének földrajzi rendszerét legjobban a 3.7. ábrán tanulmányozhatjuk. A térképen levő görbék azt mutatják meg, hogy a napsugárzás földfelszínen mért évi energiahozama hány százaléka az adott földrajzi pont fölött a légkör külső határára jutó évi sugárzási energiának. A sugárzáscsökkentés mértékét értelemszerűen a térképen szereplő számértékek 100-ra való kiegészítése szolgáltatja. A legkisebb sugárzáscsökkentés (30—40%) a térítőkörök tájékán a kontinensek fölött tapasztalható, míg legnagyobb a sugárzásgyengítés mértéke (60—70%) a mérsékelt övi ciklonok fő keletkezési területein, így az északi félgömbön a Csendes-óceán Kamcsatka és Alaszka közötti térségében, az Atlanti-óceán Izland körüli tájain, valamint a déli félgömb 50°—60° szélességek közötti övezetében. Hasonlóan nagy, 60% körüli sugárzásgyengítés észlelhető az egyenlítői övezetben Dél-Amerika, Afrika fölött, valamint Indonézia és Délkelet-Ázsia térségében. A légkör sugárzásgyengítésének ez a markáns földrajzi rendszere a felhőzet mennyiségének és a légkör vízgőztartalmának eloszlásával magyarázható. A borultabb, vízgőzben gazdagabb tájakon a sugárzásgyengítés mértéke nagyobb, míg a csekélyebb borultságú, vízgőzben szegényebb területeken a sugárzásveszteség jóval kisebb. 3.1.2 A felszín sugárzási egyenlege Az adott légköri viszonyok mellett a felszínre jutott napsugárzási energiamennyiség további veszteségeket szenved. Következőkben ezeket a folyamatokat tekintjük át. A Nap elektromágneses sugárzásából származó energia közvetlen sugárzás (vk) és szórt sugárzás (ssz) formájában érkezik a felszínre. Közvetlen sugárzást csak a napsütésnek kitett felületeken észlelhetünk, míg a levegő, a vízgőz és a szennyező anyagok molekuláin valamint a felhőkön szétszóródott sugárzás mindenhová eljut. Ha a Nap a látóhatár fölött tartózkodik a szórt sugárzás akkor is jelen van, ha az égbolt borult s közvetlen sugárzás nincsen. A szórt sugárzást, miután az az égbolt minden pontja felől érkezik, égbolt sugárzásnak is nevezik. A közvetlen és a szórt sugárzás összege az S globális sugárzás: S = Sk + SiZ. (3.1.2-1) A 3.3. táblázat 3. oszlopában feltüntetett energiamennyiségek is a globális sugárzásra vonatkoztak. 139
