Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.9 Kondenzációs folyamatok a légkörben

2.39. ábra. Oldhatatlan részek (az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Légkörfizikai Intézetének felvétele)

gyakrabban nátrium-kloridból vagy ammonium-szulfátból állnak. Előzőek elsősorban a tengerek fölött és környezetükben fordulnak elő, míg az ammónium-szulfát részecskék, amelyek bonyolult gázreakciók végtermékei, inkább a szárazföldek fölött találhatók a levegőben. Kimutattak légkörünkben meteorit porból származó extraterresztrikus eredetű kondenzációs magvakat is. A mesterséges eredetű kondenzációs magvak különböző ipari vagy mállási termékek. Néhány jellemző típusú kondenzációs mag mikroszkópi fényképét a 2.37., 2.38., 2.39. ábrákon láthatjuk. A kondenzációs magvakat membránszűrőn fogták fel, a fényképek hátterén ez a szűrő látható.

A kondenzációs magvak mérete eléggé széles határok között váltakozik. Sugaruk nagysága szerint az alábbi fő típusokat különböztetjük meg:

Aitken-magvak 0,02— 0,1 pm,

nagy-magvak 0,1 — 3 pm,

óriás-magvak 3 —10 pm.

A kondenzációs magvak száma igen erősen függ a helytől és a magasságtól. A troposzféra alsó felében sűrűségük átlagosan 104cm~3, tengerek és hegyek fölött csak 102—103 cm-3 körüli, míg a nagyvárosok és ipartelepek levegőjében eléri a 105 cm-3

6 Éghajlattan

81