Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.9 Kondenzációs folyamatok a légkörben
zatos felmelegedését (a hőenergia folyamatos felhalmozódását), a magasabb szélességeken pedig a hőmérséklet állandó csökkenését (a hőenergiakészlet állandó fogyását) idézné elő. A tapasztalati tények ezt nem támasztják alá, tehát szükségképpen léteznie kell egy az egyenlítőtől a Pólusok felé irányuló hőszállításnak, amely az egyes szélességi körök tényleges hőmérsékletének fennmaradását biztosítja. A számítások szerint ez a meridián menti hőszállítás vagy hőkicserélődés legjelentősebb a 30°—50° szélességek között. 2.9 Kondenzációs folyamatok a légkörben A légkörben a víz gáz, folyadék és szilárd halmazállapotban egyaránt előfordul. A teljes légköri vízkészlet 99%-a a légkör alsó részében a troposzférában foglal helyet. A víz légkörünkben állandó fázisátalakulásban van, e halmazállapot-változások leglátványosabb és gyakorlati szempontból is egyik leglényegesebb mozzanata az, amikor gázfázisból cseppfolyós — vagy közvetlenül szilárd halmazállapotba való átmenet következik be. Ezt a jelenséget kondenzációnak vagy kicsapódásnak nevezzük. A levegőben levő vízgőz kondenzációja kétféle módon megy végbe: a) felületen, b) térfogaton belül. A felületi kondenzáció során a kicsapódás a levegővel közvetlenül érintkező testek (pl. talajfelszín, növények, épületek, elektromos vezetékek) felszínén történik. így keletkezik a cseppfolyós halmazállapotú harmat, a szilárd halmazállapotú dér és zúzmara. A térfogaton belüli kicsapódás alkalmával nagyobb kiterjedésű levegőtömegben egyszerre igen sok apró vízcsepp vagy jégkristály válik ki. A tömegükben láthatóvá váló vízcseppecskék vagy jégkristályok az addig átlátszó levegőt elhomályosítják, köd, illetve felhő keletkezik. A két jelenség között fizikai értelemben vett különbség nincsen, ködről akkor beszélünk, ha a térfogaton belüli kicsapódás a talajközeli légrétegben következik be. Felhőnek (ködnek) nevezzük a légkörnek olyan összefüggő részét, amelyben igen kis vízcseppek vagy jégkristályok annyira nagy számban lebegnek, hogy a fény útjában akadályt jelentenek. 77
