Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.6 Nyomásfelületek, abszolút és relatív topográfiák

Tekintsük a geosztrófikus szél sebességét meghatározó (2.4.3-4) összefüggést:

1 dp

y —

_____________

° 2cog sin (p dn '

írjuk be ide a dpldn bárikus gradiens helyett (2.6-4)-ből annak izohipsza gradienssel kifejezett értékét, az alábbi kifejezést kapjuk:

vG

g dz 2a) sin <p dn '

(2.6-5)

Amint azt a (2.4.3-4) és (2.6-5) formulák összevetéséből látjuk, az izohipsza gradiensen alapuló képlet nagy előnye a geosztrófikus szélsebesség bárikus gradiensen alapuló számítási formulájával szemben az, hogy kiiktatja a magassággal változó q levegősűrűséget, és ezért bármely nyomásszint abszolút topográfiai térképére egységesen alkalmazható,

A (2.6-5) összefüggés alapján is készíthetünk gyakorlati számításokhoz alkalmas munkaformulát. Ehhez vegyük figyelembe, hogy az abszolút topográfiákon a nyomásszint magasságának izohipszáit nemzetközileg elfogadott megállapodás szerint 40 méterenként megszerkesztett izometrikus vonalakkal ábrázolják, s az AT térképekről a szomszédos izohipszák közötti távolságot km-ben állapíthatjuk meg. E szerint zlz = 40(m), An (km)= 103 An (m), g = 9,81 (m-s-2), co = 7,292 • 10-5 (s_1) értékek behelyettesítése után (2.6-5) így írható:

9,81

40

amiből a

G 1,458 • 10 4 sin (p \Q3An ’ 2689

vG (m • s-1)

sin cpAn

Az izohipsza gradiens meghatározása

(2.6-6)

munkaformulát kapjuk, ahol tehát An két szomszédos 40 m-ként kihúzott izohipsza közötti távolság km-ben az izohipszákhoz húzott érintőre merőleges mentén (2.22. ábra).

A (2.6-6) függvény értékeit közepes földrajzi szélességekre különböző An távolságok esetén a 2.9. táblázat tartalmazza.

Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az abszolút topográfiák izohipszái a légáramlás irányát, a légrészek áramlási pályáit épp olyan módon jelölik ki, mint az izobárok. Az abszolút topográfiai térképek segítségével tehát a különböző magasságú szintek

58