Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.4 A légkör mozgásjelenségei
minél közelebb esnek egymáshoz az izobárvonalak, megállapításunkat úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a szélsebesség egyenesen arányos az izobársűrűséggel. A (2.4.3-4) képletből kitűnik, hogy adott bárikus gradienshez az alacsonyabb földrajzi szélességeken nagyobb, a magasabb földrajzi szélességeken kisebb szélsebesség tartozik a Coriolis-erő vízszintes összetevőjének változása miatt. Az egyenlítői övezetben (közelítőleg a 10° É-i és 10° D-i szélességek között) a geosztrófikus szélmodell nem használható, mivel itt a C erő kicsiny értéke miatt a szél alig tér el a bárikus gradiens irányától, s ezért nagyjából merőleges az izobárokra. A (2.4.3-4) formula szerint az egyenlítőn a geosztrófikus szélsebességre végtelen nagy érték (értelmezhetetlen eredmény) adódnék, ami szintén arra utal, hogy ott geosztrófikus szél nem lehetséges. A gyakorlati számoláshoz (2.4.3-4)-ből egyszerű munkaformula vezethető le. Ha a bárikus gradienst a An = 100 km-re eső Ap mb-ban kifejezett légnyomás-különbséggel érzékeljük s a talajközeli szélsebességet akarjuk meghatározni, a q levegősűrűségre 1,28 kg • m“3 értéket veszünk (ez a száraz levegőre 1000 mb nyomás és 0 °C hőmérséklet esetén érvényes). A földforgás szögsebessége: co = 7,292- 10~5s_1, s az állandók behelyettesítése után kapjuk: vG (m • s ») 5,38 Ap sin (p An ' (2.4.3-5) A (2.4.3-4) formulából látjuk, hogy kisebb levegősűrűség esetén tehát a magasság növekedésével ugyanazon bárikus gradiensnek nagyobb geosztrófikus szélsebesség felel meg. így pl. a q levegősűrűség 1, 3, 5 km magasságban a tengerszintinek 0,91-, 0,74-, 0,60-szorosa, amiből következik, hogy a (2.4.3-5) képlet konstansa, és így az adott bárikus gradienshez tartozó geosztrófikus szélsebesség is a tengerszintjére vonatkozónak 1,1-, 1,36-, ill. 1,67-szerese lesz. A geosztrófikus szélmodell szigorúan véve csak párhuzamos és egyenes izobárok által jelzett légnyomási mezőben érvényes. A valóságban az izobárok általában görbült vonalúak, esetenként kör alakúak. Ilyenkor a gradiens és a Coriolis-e rő mellett egy harmadik erő is fellép, ez a centrifugális erő. Ez a körpályán mozgó légrészecske se2.18. ábra. Ciklonális és anticiklonális forgás az északi félgömbön 53
