Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.4 A légkör mozgásjelenségei
változik (az ábrán szaggatott vonallal jelöltük), s visszatérve kiindulási magasságába hőmérséklete magasabb lesz a felszállás kezdetén tapasztaltnál. Ez a jelenség játszódik le a már említett főn esetében. Az adiabatikus állapotváltozásokkal kapcsolatos néhány hőmérséklet-fogalom Ha egy légrészt a kezdeti p0 nyomásról és T0 hőmérsékletről száraz adiabatikusan 1000 mb nyomásra hozunk, e végállapotban felvett hőmérsékletét potenciális hőmérsékletnek nevezzük. Értéke a Po/s-rora-egyenletből határozható meg: A potenciális hőmérséklet segítségével a különböző magasságú légrétegek hőmérsékleti állapotát hasonlíthatjuk össze. Például egy légtömegben 1000 m magasságban 15 °C a hőmérséklet, egy másikban 2000 m magasságban 10 °C van. A légnyomás értékei az adott szintekben legyenek 900, illetve 800 mb. Kiszámítva (2.4.2-13) szerint a potenciális hőmérsékleteket azt kapjuk, hogy az az első esetben 23,8 °C, a másodikban 28,7 °C, vagyis annak ellenére, hogy az első levegőtömeg tényleges hőmérséklete magasabb, potenciális hőmérséklete mégis alacsonyabb. Az elmondottakból következik, hogy száraz adiabatikus folyamatok alatt a potenciális hőmérséklet változatlan marad. A különböző nedvességű levegőtömegek hőtartalmáról tájékoztat az ekvivalens hőmérséklet. Az ekvivalens hőmérsékletet megkapjuk, ha a tényleges hőmérséklethez hozzáadjuk azt a hőmérsékleti többletet, amelyet a levegőben levő összes vízgőz kon- denzálódásakor létrejövő hőenergia-felszabadulás okoz. Ha a nedves levegő tömegegysége q tömegű vízgőzt tartalmaz, ennek kondenzációjakor Lq hőmennyiség szabadul fel, s állandó nyomás esetén ez Lq/cp hőmérséklet-növekedést okoz. így tehát a Te ekvivalens hőmérséklet: Figyelembe véve a konstansok értékeit és dimenzióit, ha a q specifikus nedvességet a meteorológiában szokásos g-kg-1 egységben fejezzük ki, miután q kg/kg = 10-3g*kg_1 ezért L/cpm2,5 q, tehát (2.4.2- 14)-ből az alábbi egyszerű munkaformula származik: A specifikus nedvesség a gőznyomás és a légnyomás ismeretében a következő munkaformulával számítható: (2.4.2-13) (2.4.2-14) Te = T+2,5q. (2.4.2-15) 48
