Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

4. Leíró éghajlattan - 4.4 Magyarország éghajlata

A gőznyomás a hőmérséklet évi menetének megfelelő változást mutat. A maximum országszerte júliusban, a minimum januárban van. A nyári hónapok gőznyomása a téli értékeknek mintegy a háromszorosa. A gőznyomás ilyen évi változása a léghőmérsékletnek és a levegő párabefogadó képességének egyértelmű összefüggéséből származik. Egyúttal azt is kifejezi, hogy az evapotranszspiráció éghajlatunkon általában elegendő vízgőzutánpótlást biztosít ahhoz, hogy a nyári nagyobb párabefogadó képességgel együtt a tényleges vízgőzkészlet is jelentékenyen megnövekedjék. A vízgőztartalom nyári maximuma teszi lehetővé azt, hogy a legtöbb csapadék nyáron hulljon le.

A relatív nedvesség évi járása a gőznyomás és hőmérséklet évi menetének tükörképe. A telítettséghez közeli maximális értékek december—januárban, a minimumok nyár derekán észlelhetők. A téli értékek területi eloszlása eléggé egyöntetű, nyáron azonban az eloszlás már határozott és éghajlatilag értelmezhető földrajzi rendszert mutat (4.26. ábra). A hűvösebb nyugati országrészeken és a hegyvidéki területeken a relatív nedvesség nagyobb, míg Alföldünk déli-délkeleti tájain a levegő kiszáradásának nagyobb hajlamára utaló alacsonyabb relatív nedvesség értékeket tapasztalunk.

Kivételes esetekben, olyankor, amikor a Kárpát-medencébe kelet-délkelet felől igen száraz kontinentális légtömegek áramlanak, 10—15%-ig is alászállhat a relatív nedvesség. Ez a növények szempontjából igen káros jelenség azonban éghajlatunkon szerencsére csak ritkán következik be.

276

4.26. ábra. A júliusi átlagos relatív nedvesség (%) Magyarországon