Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
4. Leíró éghajlattan - 4.3 A Föld éghajlati képe
Djakarta (6° D, 107° K) 36,6 °C. Látható, hogy az egyenlítő környezetében fekvő trópusi területeken nem fordulnak elő olyan nagy felmelegedések, mint a szubarkti- kus övezet sarkkörhöz közeli tájain! A csapadék évi összege 200—500 mm között váltakozik, ennek ellenére azonban az éghajlat mégsem arid jellegű, mert a csapadék túlnyomó része a rövid vegetációs időszakban, nyáron hull le, s az bőven fedezi a szegényesebb növényi vegetáció vízigényét. Szubarktikus éghajlat fordul elő Európában a Szovjetunió északi tájain, Észak- Svédországban és Finnország nagy részén, Ázsiában Észak- és Közép-Szibériában, Amerikában Alaszka nagy részén és Kanada középső területein. A déli félgömbön a szárazulatoknak a 60—65° szélességek közötti hiánya miatt ez az éghajlattípus nem található meg. A klímaterületre vonatkozó éghajlati átlagokat a 4.15. táblázat mutatja be. 4.3.5 Sarkvidéki éghajlatok Ezek területén a Nap járása miatt hiányzik a meleg évszak. A sarkvidéki éghajlatok zordsága abban fejeződik ki, hogy ott vannak a Földön a legalacsonyabb évi és nyári középhőmérsékletek. A szinte megszakítás nélküli nyári besugárzás az alacsony napmagasság és a szubsztrátum sajátosságai miatt (az év túlnyomó részén hóval borított felszín nagy albedója, nyáron a vizenyőssé váló talajok) nem hatásos. A besugárzó energia jelentős részét tehát a hó és jég visszaveri, más része a hótakaró olvasztására és párologtatására fordítódik, így a talaj és a levegő felmelegítésére már alig marad hőenergia. A talajnak ezért nyáron ott is csak a felszíne enged föl a téli fagytól, ahol egyébként a levegő hőmérséklete fagypont fölé emelkedik, 1/2—1 méteres mélységben már állandóan fagyott marad. A tundrák területén a rövid nyár után a hótakaró elolvadása után ezért vizenyőssé, lápossá válik a talaj felszíne, miután az alsó fagyott talajréteg nem engedi meg a felszíni vizek beszivárgását. Az évi csapadék a levegő csekély vízgőztartalma miatt kevés, általában 250 mm alatt van, ám ennek ellenére az alacsony hőmérsékletek miatti csekély párolgás és a csapadéknak a melegebb hónapokra koncentrálódó évi eloszlása miatt az évi vízmérleg fölösleggel zárul. A vízfölösleg gleccserek képződéséhez vezet. A sarkvidéki éghajlatoknak két típusát különböztetjük meg aszerint, hogy a legmelegebb hónap középhőmérséklete 0 °C fölé emelkedik e, vagy a hőmérséklet havi átlagai egész éven át fagypont alatt maradnak. Az előbbi a tundra éghajlat, utóbbi az állandó jégtakaró éghajlata. Tundra éghajlatot Európa legészakibb szegélyén, Észak-Ázsiában, Alaszka és Kanada északi peremén találunk, ebbe az éghajlattípusba tartozik az arktikus szigetek nagy része, valamint Grönland partszegélye. A déli félgömbön az Antarktisz legésza254
