Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
4. Leíró éghajlattan - 4.2 Az éghajlatok osztályozása
meghonosodott spanyol elnevezés (fiúgyermek) karácsonyra utal. A jelenség mozgató oka mint láttuk, a Csendes-óceán délkeleti passzátjának intenzitásváltozása. Ez a legújabb vizsgálatok szerint a dél-csendes-óceáni szubtrópusi magas nyomású öv fejlettségével függ össze, ha a légnyomás az övezetben az átlagosnál nagyobb, a DK-i passzát erős, ha a szubtrópusi nyomás az átlagosnál kisebb, a DK-i passzát gyenge s az El Nino jelenség bekövetkezhet. A légáramlások elsősorban szintén a csapadék mennyiségének eloszlásában idéznek elő jellegzetes azonalitásokat. A trópusi monszunok csapadékgazdag területei mellett szembetűnők itt azok a kiugróan csapadékos és száraz körzetek, amelyek az uralkodó légáramlás irányára merőleges nagyobb hegyvonulatok lee és luv oldalain alakulnak ki. Ennek egyik legjellemzőbb példáját a passzát-övben Madagaszkár-szige- tén találjuk, ahol a szigeten végighúzódó hegyvonulat keleti lejtői az egész éven át uralkodó K—DK-i légáramlással szembenézve igen bő, 2000 mm-t meghaladó évi csapadékot kapnak, míg a sziget délnyugati, esőárnyékban levő partjain mindössze 300—500 mm hull le. Kis területre kiterjedő, de még sokkal kontrasztosabb csapadékeloszlás tapasztalható az ÉK-i passzát uralma alatt álló Hawaii-szigeteken. Amíg az uralkodó széllel szembenéző meredek hegyoldalak 4000 mm-nél is több évi csapadékban részesülnek, addig az esőárnyékos oldalakon csupán 500 mm körüli évi összegeket találunk. Mint érdekességet kiemeljük, hogy a szigetcsoport hegyvidékein helyenként rendkívüli lokális csapadékgócok is kialakulnak, így Mount Waialeale évi 12 000 mm-es átlagos csapadéka a Földünkön előforduló legnagyobb évi csapadékösszeg (a köztudatba átment legcsapadékosabb helynek az indiai Cherrapunji-nak évi átlagos csapadéka 11 437 mm). Jellegzetes csapadékban gazdag területek alakulnak ki a légáramlás és az orográfia kölcsönhatásaként a nyugatiszél-zónában is. Ennek legjellemzőbb példáit Európában a Skandináv-hegység atlanti lejtőin, Eszak-Amerikában a Parti-hegység csendes-óceáni oldalán, Dél-Amerikában pedig az Andok déli nyúlványának nyugati előterében, valamint Új-Zéland Déli-szigetének nyugati partvidékén láthatjuk. Ezeken a területeken az óceán felől érkező Ny-i áramlás orografikus emelkedése mindenütt bőséges, 2000 mm-t is meghaladó évi átlagos csapadékot produkál, míg az átellenes oldalakon ugyanakkor a szűkös csapadék területei is jól kirajzolódnak. 4.2 Az éghajlatok osztályozása A szoláris, légkörfizikai és földrajzi tényezők egymásrahatásaként Földünk felszínén az éghajlatok sokféleségét, változatos eloszlását tapasztaljuk. Már az éghajlati adatgyűjtés kezdetén felmerült annak igénye, hogy ezeket a különböző éghajlatokat rendszerezzék, a közöttük fennálló hasonlóságok alapján típusokba sorolják, s a különböző éghajlattípusok földgömbi eloszlását térképezzék. 229
