Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
4. Leíró éghajlattan - 4.1 Az éghajlati elemek övezetes rendje és azonalitásai
egyenlítőig előnyomuló sivatagi szárazságú területek ékelődnek be a csapadékgazdag övezetbe. A mérsékelt övben Ázsia belsejének sivatagos területei állanak szemben az európai és észak-amerikai partvidékek bőséges csapadékával. Mind a hőmérséklet, mind a csapadék övezetes eloszlását megzavaró azonalitások előidézésében jelentős szerepet játszanak a tengeráramlások. Tekintsük át ezek hatásait. Az óceánok víztömegei éppúgy mint a légtömegek, állandó mozgásban vannak. A vízáramlások előidézésében szintén szerepet játszanak a hőmérsékleti különbségek és az egyenlő víznyomás nívófelületeinek ezek hatására létrejövő függőleges menti de- formálódásai. Az éghajlati szempontból legjelentősebb felszíni áramlások azonban nagyrészt a szelek hatására alakulnak ki. Földünknek azokban az övezeteiben, ahol nagy állandóságú légáramlások tapasztalhatók (a passzátok öve, a nyugati szélzónák és a poláris keleti szelek tartománya), a mozgó levegőrészecskék a felszíni súrlódás révén sebességet adnak át a velük érintkező vízmolekuláknak, és mintegy 50—150 m mélységig terjedő felszíni tengeráramlásokat hoznak létre. A tengeráramlásokat a földforgás eltérítő ereje, valamint a kontinensek partvonalai irányváltoztatásokra kényszerítik. Egyenletes partszakasszal határolt ideális óceánt tekintve, a következő áramlásrendszerek alakulnak ki (4.11. ábra). Az egyenlítő mindkét oldalán a keleties irányú passzátok hatására keletről nyugat felé tartó tengeráramlások jönnek létre, ezek az egyenlítői áramlások. Ezek az áramlások a kontinensek keleti partjainál két ágra szakadnak: egyik águk visszafordul és mint egyenlítői ellenáramlás a két nyugati ág között keletre tart, másik águk viszont a pólus felé veszi útját. Ez utóbbi áramszakaszok a két félteke mérsékelt övében a nyugati szelek hatása alá kerülnek és ennek megfelelően kelet felé sodródnak. A kontinensek nyugati partjainál egy pólus és egy egyenlítő felé tartó ágra bomlanak szét. Az egyenlítő irányába tartó ágak beletorkollanak az egyenlítői áramlásba, míg a pólusok irányába haladó ágak a poláris keleti- szél-zónában nyugat felé fordulnak, majd a kontinensek keleti partjai mentén az alacsonyabb szélességek felé tartva a mérsékelt övi áramláshoz záródnak. Ezen áramlások mindhárom óceánunkban felismerhetők, legzavartalanabbul a Csendes-óceánban fejlődnek ki. A vázolt séma szerint a felszíni tengeráramlások hideg és meleg jellege is levezethető. Az egyenlítői áramlások és az egyenlítői ellenáramlás melegek, s ugyancsak meleg víztömegeket transzportálnak a kontinensek keleti partjai mentén a trópusi övből a mérsékelt övék felé tartó tengeráramlások is. További meleg tengeráramlások a kontinensek nyugati partjai mentén a közepes és ma—meleg tengeráramlás __hideg tengeráramlás 4 .11. ábra. Tengeráramlások kialakulása 224
