Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások
lanyhult, jelentősebb vulkáni kitörések 1920—1950 között nem fordultak elő. Az 1950 utáni kisebb hőmérséklet-süllyedés viszont egybeesik a vulkánaktivitás újbóli megerősödésével, amely mintegy lerontotta a szén-dioxid hőmérséklet-emelő hatását. A jövőt illetően biztosnak látszik a C02-koncentráció növekedése, s egyre jelentősebbé válnak e mellett az emberi tevékenységgel kapcsolatos mesterséges energia felszabadításából származó hőmennyiségek is. Mindezeket figyelembe véve nagy valószínűséggel állítható, hogy az emberiség tevékenysége Földünk átlagos hőmérsékletét az elkövetkező száz éven belül néhány tized fokkal tovább fogja emelni. E hatás ellenében dolgozó vulkáni tevékenység intenzitásának jövőbeli alakulását viszont előre jelezni nem tudjuk, így konkrét prognózist nem adhatunk a hőmérséklet változásának jövőjére. Ismeretesek olyan számítások (Budiko, 1971), amelyek kiindulási alapnak a hőmérséklet előzők szerint föltételezhető lassú, fokozatos emelkedését tekintik. A XX. századi néhány tized fokos felmelegedés ahhoz már elegendő, hogy a sarki jég határát néhány szélességi fokkal a pólus felé szorítsa vissza, amint azt az elmúlt négy évtized során ténylegesen regisztrálták. Ez azzal jár, hogy az előzőleg jéggel fedett tengerek és szárazföldek albedója közel egy tizedére csökkenve, az energiabevételt a Föld jelentős területén megnöveli. Ez a hőmérséklet-emelkedés a jégtakaró kiterjedését ismét tovább zsugorítaná, s végső soron egy önmagát gyorsító, láncreakciószerű folyamat kezdődnék el. Ez oda vezetne, hogy előbb a lényegesen kisebb tömegű arktikus, később pedig az antarktikus jégtakaró is elolvadna. A sarki jég eltűnése jelentősen módosítaná Földünk hőmérsékleti viszonyait (3.34. ábra). Számítások szerint a poláris területeken az évi középhőmérséklet mintegy 13—14 fokkal lenne magasabb a jelenleginél, a mérsékelt övi és trópusi területek hőmérséklete viszont csak 1—2 fokkal emelkednék. Ez a hőmérséklet-változás tehát jelentősen gyengítené a délkör menti hőmérsékleti kontrasztot, s ezáltal gyengülne a mérsékelt övi nyugati cirkuláció intenzitása, s ezzel együtt a mérsékelt égöv lényegesen szárazabbá is válna. Az éghajlat-ingadozások vizsgálatánál rendkívül fontos a fenti típusú úgynevezett visszacsatolási mechanizmusok elemzése. A visszacsatolási mechanizmusok egy adott fizikai rendszerben lezajló különböző változások kölcsönhatásait írják le. E visszacsatolások két fő típusba sorolhatók (3.35. ábra). Az egyik csoportba pozitív vagy labilizáló visszacsatolások tartoznak, ezek a rendszert érő külső gerjesztő hatásokat felerősítik, és egy megkezdődött változást felfokoznak, a rendszer egyensúlyi állapo3.34. ábra. Az északi félgömb hőmérsékletének alakulása jelenleg (---------) és a sarki jégtakaró elolvadása esetén (--------) Budiko s zámításai szerint 21 I 14*
