Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások
gervíz hőmérsékletére következtethetünk a kőzetek mésztartalmából. A tengeri szervezetek testében történő mész- kiválasztás szintén függ a hőmérséklettől. Ma élő korallok vizsgálata például azt mutatja, hogy 25 °C—30 °C hőmérséklet mellett négyszer gyorsabban építik mészkővázukat, mint 20 °C hőmérsékleten. Lényeges eredményekhez vezetett a különböző korokból származó és az üledékekben megőrzött virágporok botanikai vizsgálata is, továbbá a tavakba torkolló gleccserek hordalékrétegeinek elemzése. A gleccser-tavak alján lerakodott hordalékrétegek vastagsága, szemcseösszetétele, színeződése igen jól jelzi a nyarak és telek hőmérsékleti és. csapadékviszonyait. E módszer alapján Nyugat-Európa számára például meghatározták az elmúlt 12 000 évre a valószínű téli és nyári középhőmérsékleteket, amelyet a 3.31. ábra tüntet fel. Az elemzés tanúsága szerint a jelenlegi éghajlati viszonyok nagy állandósággal mintegy 4000 év óta állanak fenn, ez előtt kb. 3—4000 éven át, tehát az időszámításunk előtti 8. évezredig a mostaninál valamivel melegebb nyarak és melegebb telek uralkodtak. Míg 10—12 ezer évvel ezelőtt a nyár hőmérséklete közel 5 fokkal, a télé viszont mintegy 10 fokkal lehetett alacsonyabb a mai értékeknél. Ez az időszak voltaképpen már az utolsó negyedkori eljegesedés, a jégkorszak befejező szakaszának tekinthető. Az utóbbi évtizedekben az éghajlat-ingadozások geológiai módszerei kibővültek a fizika által szolgáltatott módszerekkel. Ezek közül az egyik az ún. radiokarbon eljárás, amely a klimatológiai viszonyok rekonstruálásához fontos különböző őslénytani leletek (növényi és állati maradványok) korának pontos meghatározását teszi lehetővé. A kormeghatározó radiokarbon módszer azon alapul, hogy a légköri szén-dioxid- ban a szénnek 14-es atomtömegű izotópja (C14) meghatározott százalékban van jelen. Valamely szerves maradvány keletkezésekor tehát a testébe beépült 14-es atomtö- megű szénizotóp százalékaránya ugyanaz, mint a légkörben (ez utóbbi ismert arányszám). Az élőlény pusztulása után benne a 14-es atomtömegű szénizotóp a radioaktív bomlás miatt csökken, minél több idő telt el a pusztulás után, mennyisége annál kisebb. Ismerve a C14 felezési idejét (ez kb. 6000 év), az elpusztult szerves maradvány kora (az elpusztulás időpontja) megadható. Idő ezer években 3.31. ábra. Az elmúlt 12 ezer év téli és nyári középhőmérsékletének alakulása Nyugat-Európában 206
