Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások
szakaszban megváltoztatja a Föld-légkör rendszer planetáris albedóját, s végső soron változik a hőháztartása is. A Föld különböző helyei ezekre a változásokra különbözőképp reagálnak. A trópusi és a mérsékelt övben, ahol a csapadék teljes egészében vagy nagyrészt eső alakjában hull, a napsugárzás erősbödésének következménye egyszerű: a hőmérséklet kissé növekszik, a csapadékmennyiség emelkedik. A legfontosabb következmény a napsugárzás ingadozásával párhuzamosan ingadozó csapadékbőség. Növekvő napsugárzással erősebb esőzések járnak és fordítva. Ám a poláris területeken és a magas hegyvidékeken, ahol az évi csapadékmennyiség nagy része hó alakjában hull, a viszonyok sokkal bonyolultabbak. Fagypont alatti hőmérsékletű területeken ha a napsugárzás intenzitása nőni kezd, az évi közepes hőmérséklet az emelkedés ellenére is egy ideig még fagypont alatt marad, s így a növekvő csapadék hóbőséget jelent. A napsugárzás erősségének növekedése kezdetben tehát ezeken a területeken az emelkedő hőmérséklet ellenére is a hó- és jégtakaró növekedését idézi elő. Ha a sugárzás még tovább erősödik, a tovább emelkedő hőmérséklet amely mostmár a fagypont fölé kerül, a hótakaró fokozatos elolvadását eredményezi, s a csapadék egyre nagyobb hányada eső formájában érkezik. Ha a napsugárzás intenzitása ezután csökkeni kezd, a jelenségek ellenkező sorrendben folynak le. Egy ideig, amíg még a csapadék bő, ismét hófelhalmozódás észlelhető, hisz a hőmérséklet süllyed, majd a sugárzásminimum idején a kevés csapadék miatt az alacsony hőmérsékletek ellenére is stagnál a hófelhalmozódás, sőt a párolgás miatt a hókészletek fogynak. Az elmondottakat vázlatosan a 3.30. ábrán szemléltetjük. A Simpson-fé\e hipotézis értelmében a sarki és magashegységi hó- és jégtakaró tömegének megszaporodása a sugárzásváltozások emelkedő és csökkenő ágában következik be, míg a sugárzásmaximumok és sugárzásminimumok idején a hó- és jégtakaró eltűnése, illetve visszahúzódása figyelhető meg. Ha feltételezzük, hogy a hó- és jégfelhalmozódás a szubpoláris és mérsékelt övi területeken jégkoszakot idéz elő, úgy a közöttük levő szakaszok az úgynevezett interglaciálisok. Simpson elmélete szerint ezek az interglaciálisok jellegükben élesen különböznek egymástól: a sugárzásmaximumok táján bekövetkezők melegek és csapadékosak, a sugárzásminimumok környezetében fellépők pedig hűvösek és szárazok. A geológiai leletek alapján valóban megállapíthatók ilyen jellegű interglaciális időszakok. Ismeretesek olyan fizikai hipotézisek is, amelyek a Föld klímájának ingadozásait a légkör szén-dioxid tartalmának változásaival és a vul- 3.30. ábra. A Simpson-féle kánosság során a légkörbe jutó vulkáni hamu klímaingadozási elmélet modellje mennyiségének változásaival, közelebbről ezek204
