Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.3 A légkör általános cirkulációja

let, nyáron viszont a hőmérsékleti gradiens iránya megfordul, a nyári pólus sztratoszférája melegebb, mint a trópusi területeké.

Jól szemlélteti az elmondottakat a 3.23. ábra, ahol a hőmérséklet átlagos értékeit látjuk a felszíntől 120 km magasságig a nyári és téli félgömb különböző szélességein. A hőmérséklet és nyomás ismert kapcsolatát figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a sztratoszférában felfelé haladva az ózon melegítő hatására megváltozik a bárikus gradiens iránya, éspedig oly módon, hogy nyáron keleti, télen viszont nyugati légáramlást eredményez. Közvetlenül leolvasható ez a 3.24. ábráról, ahol a troposzféra középső részére jellemző 500 mb-os és a sztratoszféra felső határára jelien: ző 0,4 mb-os nyomásfelület júliusi és januári átlagos magasságát tüntetjük fel az északi félgömbről a földrajzi szélesség függvényében.

A mezoszféra felső határán (85—90 km) van a légkörben a leghidegebb. Itt az ózonréteg hatása már megszűnik, s nyáron ebben a magasságban az egyenlítő fölött ismét melegebb van mint a póluson. E miatt újból a nyugatias szelek veszik át az uraldekaméter

5800 5700 5600 5500 5400 5300)

5200 5100

0,4 mb

3.24. ábra. Az 500 mb-os és 0,4 mb-os nyomásfeliiletek átlagos magassága

l 89