Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.2 Az éghajlati jelenségek térbeli dimenziói
a besugárzás csökkenése, de míg nyáron az intenzívebb konvektiv és turbulens át- keveredés és a háztartási fűtésből származó légszennyeződés hiánya miatt a csökkenés mértéke csak 2—7 %, addig a téli hónapokban ez eléri a 20—25 %-ot is. A tagoltabb városi felszínnek kisebb az albedója, mint a környező növényzettel borított területeké. Ez a különbség főként a nyári félévben jelentős. így Budapesten Próbáld mérései és számításai szerint május—szeptember között a beépített terület átlagos albedója 0,12, a szabad területeké viszont 0,18, ami a sugárzásbevétel szempontjából elég lényeges különbség. Ennek eredménye azután az, hogy a rövidhullámú sugárzási egyenleg évi összege a nagyvárosban a csekélyebb besugárzás ellenére is csak lényegtelenül kevesebb, mint a környezetben. Nyáron viszont a város több energiát kap rövidhullámú besugárzásból mint környezete, a kisebb albedó és csak lényegtelenül csekélyebb globális sugárzás eredményeként. Az effektiv kisugárzás a város felszínéről valamivel nagyobb mint a környezetben, a város felszínének magasabb hőmérséklete és szárazabb levegője miatt. Ennek eredményeként a felszín évi sugárzási egyenlege is kisebb a város belsejében. Ezt az energiaveszteséget azonban messze kiegyenlíti az az antropogén eredetű hőmennyiség (0a)> am' a különböző városi energiaforrásokból (fűtés, közlekedés, ipari tevékenység, biológiai hő) származik. Ez a hőmennyiség Budapest belső területére vonatkoztatva például Próbáld számításai szerint csaknem ugyanakkora, mint az ottani sugárzási egyenleg biztosította hőenergia, annak 92 százaléka! Ily módon a város sűrűn beépített belső területein a rendelkezésre álló természetes és antropogén eredetű évi hőenergia jelentősen felülmúlja a város környezetének szoláris energiabevételétr A hőenergia felhasználása is másként alakul a városok területén, mint szabad környezetükben. A rendelkezésre álló nagyobb energiamennyiségből a növénytakaróban szegény városi felszín jóval kevesebbet használ el párologtatásra mint a környező természetes felszínek, következésképp lényegesen több hőenergia marad a levegő felé irányuló konvektiv hőszállításra, tehát a levegő felmelegítésére. A város és környezete eltérő energiaháztartásának jellemzésére Próbáld számításai nyomán a 3.13. táblázatban bemutatjuk az összetevők évi összegét Budapest belterületére (K), a város környezetére (K) és feltüntetjük azt, hogy a város energiaháztartási összetevői a környezethez viszonyítva annak hány százalékát teszik ki. 3.13. táblázat. Az energiaháztartás összetevőinek évi értéke (MJ • m 2) Budapest belterületén (F) és a város környezetében (K), Próbáld adatai szerint S aS E' 0» E, Q. + E, Qv Qk ÖP F K 100- V/K 4061 4430 91,7-532-808 65,8 3530 3622 97,5-2089 - 1876 111,4 1327 0 1441 1746 82,5 2768 1746 158,5 0 0 2433 490 496,6 335 1256 26,7 176
