Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.2 Az éghajlati jelenségek térbeli dimenziói

3.15. ábra. A hőmérséklet minimumának eloszlása Magyarországon egy szélsőségesen hideg téli napon (1942. január 24.)

lejtős felszíneken lehűlt nagyobb sűrűségű hideg levegőt, amely ott valóságos hideg légtavakat képez. E jelenség fizikai mechanizmusa független a medence méreteitől. Például Alföldünk is ilyen medence, s téli éjszakákon sokszor benne is megfigyelhető a hideg levegő összegyülekezése, amint azt a 3.15. ábra jól szemlélteti. Lényegében ugyanilyen jelenség játszódik le a pár négyzetkilométeres kisebb medencékben, völgyekben, de a néhányszor tíz négyzetméteres mélyedésekben, dolinákban, töbrökben is, sőt ugyanezt tapasztaljuk egy lejtős területen húzódó kőkerítés esetén is (3.16. ábra). A lejtőn lefolyó hideg levegő a kerítés előterében összegyülekezve, például tavaszi éjszakákon ott néhány méteres sávban a talaj közelében fagypont alá viheti le a hőmérsékletet, míg a kerítés túloldalán 5—6 fokkal is melegebb lehet. Az ilyen mik- rométerű hideg légtavak idézik elő az úgynevezett fagyzugokat, amelyek előzetes figyelembevétele például gyümölcsösök, fagyra érzékeny növénykultúrák telepítésekor elengedhetetlen. Ez a jelenség is csak derült szélcsendes éjszakákon alakul ki, borús, szeles időben hideg légtavak nem képződnek.

Számos további olyan jelenséget lehetne még felsorolni, amelyek közös vonása abban áll, hogy azt szubsztrátum helyi változatossága idézi elő, de csak bizonyos időjárási helyzetekben, amikor a be- és kisugárzás zavartalanul érvényesül, s kiterjedésük mind függőleges, mind pedig vízszintes irányban kicsiny. így például a hőmérsékletnek, nedvességnek, szélsebességnek szinte mozaikszerűen tarka eloszlását tapasztalhatjuk erdőkben, különböző növényállományokban, sűrűn beépített városokig. ábra. Helyi fagyzúg keletkezése ban, erősen tagolt terepen.

174