Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
3.12. táblázat. A különböző irányú és a hajlásszögű lejtőkre közvetlen sugárzásból jutó napi energiamennyiség a vízszintes síkra jutó energiamennyiség százalékában Lejtő December 21. Lejtő Június 21 iránya a =0 10° 25° 45° 90° iránya s II o o 1 0° 25° 45° xO o o É 1 00 50 0 0 0 É 100 91 74 30 5 ÉK, ÉNY 100 50 25 0 0 ÉK, ÉNY 100 92 81 56 16 K, Ny 100 100 75 50 25 K, Ny 100 96 91 74 36 DK, DNY 100 125 175 200 125 DK,DNY 100 102 103 89 40 D 100 150 175 275 225 D 100 104 106 99 34 Márc. 21., Szept. 22. Év É 100 85 46 6 0 É 100 88 58 19 2 ÉK, ÉNY 100 91 70 39 6 ÉK, ÉNY 100 96 75 49 19 K, NY 100 95 91 76 43 K, NY 100 101 85 77 41 DK, DNY 100 115 124 124 85 DK, DNY 100 119 125 121 64 D 100 115 140 152 100 D 100 119 131 136 74 lesi magasságánál nagyobb hajlásszögű északi lejtők napsütést nem kapnak. Megjegyezzük, hogy a bemutatott adatok csakis a derült ég mellett érvényesülő közvetlen sugárzásra vonatkoznak, a globális sugárzás lejtők szerinti eloszlása, bár alapvető jellege lényegében hasonló a bemutatott képhez, annál lényegesen bonyolultabb, és kielégítő pontossággal csak mérésekkel tárható fel. így például felhős időben a szórt sugárzás nő a direkt sugárzás rovására és ilyenkor a lejtők besugárzása közötti különbségek elmosódnak. A dél felé forduló közepes meredekségű lejtőkön nagyobb a besugárzás és a sugárzási egyenleg is, mint a vízszintes síkon és a kevesebb napsütésben részesülő észa- kias oldalakon, ami például egy nyugat-keleti vonulatú hegylánc két oldalán azonos magasság esetén is számottevő hőmérsékleti különbségeket eredményez, elsősorban a talaj felszínén és a talaj legfelső rétegeiben. Ezt expozíciós hatásnak nevezzük. Az expozíciós hatás hegyvidékeken a növényzet elterjedésében szemléletesen megmutatkozik. A délies lejtőkön a melegigényes növények (pl. szőlő, mandula, őszibarack) még nagyobb magasságokban is jól termelhetők, míg az ugyanolyan magasságú átellenes északi oldalakat többnyire erdők borítják. Az expozíciós hatás természetesen csak jelentős kiterjedésű lejtősíkok esetén válik érzékelhetővé és klímabefolyásoló tényezővé. A felszínformák másik jellegzetes éghajlatmódosító hatása a magas hegyláncok közé ékelt völgyekben, zárt medencékben tapasztalható. Ide éjszaka és télen a környező hegyoldalakon lehűlő, a környezetében levőnél nagyobb sűrűségű hideg levegő lefolyik és ott felhalmozódik. Ilyen módon a völgyekben és medencékben a minimumhőmérséklet a környezetükben tapasztaltnál alacsonyabb, valóságos hideg légtavak jönnek létre. Nappal viszont, miután a környező hegyek szélárnyéka miatt kisebb a 168
