Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők

3.11. ábra. A szárazsági index földgömbi eloszlása

A szárazsági index földgömbi eloszlását Budiko nyomán a 3.11. ábra tünteti fel. Az index értékei jól kapcsolódnak Földünk főbb természetes növényzeti öveihez, amelyre az alábbi összeállítás világít rá:

H

növényföldrajzi öv,

<1/3

tundra,

1/3-1

erdő,

1-2

füves puszta (sztyepp, préri),

2-3

félsivatag,

>3

sivatag.

Ez a felosztás a hőellátottság figyelembevételével tovább finomítható. Például az erdők övezete, amelyet az 1/3 1 feltétel teljesülése jellemez, a sugárzási egyenleg

évi értéke alapján a következő típusokba sorolható: tűlevelű erdők, ha Es< 1000 MJ -m-2, mérsékelt övi lombos erdők, ha Es 1000—2000 MJ -m“2 közé esik, szubtrópusi erdők, ha Es 2000—3000 MJ -m-2 közé esik és trópusi nedves szavannák, ha £s>3000 MJ-m“2.

A szárazsági index néhány hazai földrajzi tájra jellemző értékét a 3.11. táblázatban közöljük. Az adatok azt mutatják, hogy az erdők és füves puszták övezetét, egyben a humid és arid klímaterületeket elválasztó 1-es indexérték hazánk területén halad keresztül. A Dunántúl délnyugati részének bővebb csapadékú tájain, továbbá hegyvidékeinken 0,8—0,9 körüli H értékeket találunk, ami az erdők növényföldrajzi övezetére jellemző. Ezzel szemben az Alföld középső területén az 1,3—1,5 körüli index

160