Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
Hazánkban a tényleges és a lehetséges párolgás közötti különbség legnagyobb nyáron, míg a hűvösebb téli hónapokban a kettő majdnem megegyezik (3.10. ábra). A lehetséges vagy potenciális párolgás tehát arányos a sugárzási egyenleggel, ennek pedig függvénye a hőmérséklet. Ezért a potenciális párolgás és a hőmérséklet között szoros kapcsolat áll fenn, a hőmérséklet emelkedésével növekszik a potenciális párolgás értéke. A potenciális párolgás maximumát a sugárzási egyenleg által megszabott energia- mennyiség határozza meg. Ha a felszín energiabevételének teljes egésze párologtatásra használódnék fel, a lehetséges párolgás: Pp = ^(kg.m-2), (3.1.4-4) ahol tehát Efl ■ m-2) a sugárzási egyenleg, L (m2 • s-2) pedig a párolgási hő. A fenti összefüggésben megadottnál nagyobb a potenciális párolgás nem lehet, a valóságban azonban még a korlátlan párologtatást biztosító vízfelületeknél is valamivel kisebb ennél, miután a sugárzási egyenleg biztosította energiamennyiségnek bizonyos része — amint azt az előzőkben láttuk — egyéb fizikai folyamatokra használódik fel. A szárazföldi területekről elpárolgó víz legnagyobb része (mintegy 60—80 százaléka) a növényzet testén átjut a légtérbe. A párolgás fennmaradó kisebbik hányadát a növényzet nélküli talajfelszín bonyolítja le, és ennek során a vízmolekulák növényi közvetítés nélkül közvetlenül jutnak a levegőbe. A talaj párologtatását evaporációnak, a növények testén át lezajló párologtatást transzspirációnak, míg a kétféle módon történő együttes párolgást, amely végső soron a természetben fennáll, evapotranszspi- rációnak nevezzük. Kísérletek igazolják, hogy gazdasági növényeink akkor fejlődnek a legszebben, akkor hozzák a legtöbb termést, ha számukra megfelelő vízutánpótlással olyan feltételeket biztosítunk, hogy az evapotranszspiráció megközelítse az energiaellátottság (sugárzási egyenleg) által megszabott lehetséges értéket. Ezt a növényzettel fedett felszín esetén potenciális evapotranszspirációnak nevezünk. Ennek ismerete a növény- termesztés számára rendkívül fontos, mert a potenciális evapotranszspiráció és a csapadék különbsége megadja azt a vízmennyiséget, amit optimális termés elérése érdekében öntözéssel kell pótolni. A hő- és vízháztartás kapcsolata A hő- és a vízháztartás kapcsolatára az előzőkben röviden már utaltunk. Alábbiakban konkretizáljuk e kapcsolat lényegét. Rámutattunk arra, hogy a sugárzási egyenleg meghatározta energiamennyiség kijelöli a potenciális párolgás felső határát. Ha az éghajlati viszonyok által megszabott potenciális párolgást arányba állítjuk a vízháztartás bevételi tényezőjével a csapadékkal, olyan indexet kapunk, amely alapján meg158
