Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
km3 % tengerek (Világóceán) 1338 -10« 96,56 szárazföldi vizek 23,6-106 1,70 jég és hó 24 • 106 1,73 légköri vizek 1,3 -104 0,0009 hidroszféra összesen 1385,6 -106 100,0000 A globális víztározók kapcsolatban vannak egymással, vízkészletük a párolgás, a csapadékhullás, valamint a kontinensekről és a sarki jégtakarókból a tengerekbe történő lefolyás révén állandóan cserélődik. E kapcsolat lényege az, hogy az egyes víztározók az előbbi folyamatok során különböző vízmennyiségeket kapnak és adnak le, tehát vízforgalmat bonyolítanak le. Miután a hidroszféra vízkészlete állandónak tekinthető, szükséges, hogy a bevételek és kiadások mennyiségei egymással egyenlők 3.9. ábra. A globális víztározók évi átlagos vízforgalma (103 km3) legyenek. A globális víztározók évi átlagos bevételi és kiadási tételeit Szesztay összeállítása nyomán a 3.9. táblázatban közöljük, az adatokat a 3.9. ábra szemlélteti. Táblázatunkból kitűnik, hogy vízkészletéhez képest legnagyobb vízforgalma a légkörnek van. Az egyes víztározók Vk vízkészletének és Vf vízforgalmának az aránya jellemző érték, amely azt mutatja meg, hogy a tározó vízkészlete átlagosan hány év 154
