Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
1. Bevezetés - 1.3 Az éghajlattan és a földrajztudomány kapcsolata
hető egyensúlyi állapot azonos marad, miután csak így lehetséges, hogy a múltból szerzett tapasztalatainkat jövőbeli tevékenységeinknél felhasználhassuk. Ez a feltételezés tetszőlegesen hosszú időtartamra nyilván nem tartható fenn, hisz bizonyítékaink vannak arra, hogy a geológiai korok során Földünk éghajlatában, sőt a légkör anyagi összetételében is jelentős változások zajlottak le s nem kizárt, hogy ilyenek a távoli jövőben is bekövetkezzenek. Az éghajlatnak tehát csupán viszonylagos állandóságáról beszélhetünk, amely jelen ismereteink szerint néhány évezred határain belül áll fenn. Az éghajlat és éghajlattan általánosan használt elnevezése a klíma, illetve klimatológia, ami a görög „klinein” (hajlani) szóból ered (klíma == hajlás). A fogalmat Arisztotelész vezette be és az visszatükrözi az ókori görögöknek azt a helyes megfigyelését, hogy az éghajlatot a napsugaraknak a földfelszínhez való hajlása döntően determinálja. 1.3 Az éghajlattan és a földrajztudomány kapcsolata A földrajztudomány alapvető feladata a földfelszínen, illetve a Föld felszíne körüli úgynevezett földrajzi burokban lejátszódó jelenségeknek és azok összefüggéseinek értelmezése, megmagyarázása. E jelenségek nagy része közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban áll időjárási folyamatokkal, illetve az éghajlattal. Legismertebb és legáltalánosabb ilyen kapcsolat az, amely a földrajzi burok zonális különbségei és a földfelszínre jutó napsugárzás mennyisége között áll fenn. A bioszféra növénytakarója és az éghajlat közti kapcsolat is közismert, és az a növényföldrajzi övék elrendeződésében tükröződik. A hő- és vízellátottság alakulása megszabja a mezőgazdasági termelés jellegét, azon keresztül a gazdasági élet szerkezetét nagymértékben befolyásolja. Régóta ismert különböző időjárási jelenségek felszínformáló szerepe, gondoljunk itt csak a mállási folyamatok és a hőmérséklet-ingadozások szoros kapcsolatára vagy a csapadékvíz és a szél felszínpusztító tevékenységére. E néhány kiragadott példa is meggyőzően igazolja, hogy a földrajzi elemzéshez, a földrajztudomány eredményes műveléséhez az éghajlattan, illetve a meteorológia alapvető ismeretanyaga nélkülözhetetlen, a geográfusnak e területeken kellő jártassággal kell rendelkeznie. Az éghajlattan a földrajznak egyik fontos segédtudománya, s ez mind a természeti, mind a gazdasági földrajz vonatkozásában érvényes. A két tudomány kapcsolata azonban kölcsönös, mivel az éghajlatkutatás soha sem szakadhat el a földrajzi környezettől, következésképp tehát a klimatológus eredményes tevékenységének egyik feltétele a kellő geográfiai tájékozottság. 10
