Papp Gábor - Zsámboki Lajos - Huszár László - Kondorosy Pál: Folyami vízépítés. Tervezési segédlet 2. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
2. Papp Gábor: A duzzasztómű fogalma, funkciója, kialakítása szerkezeti részei, technológiai berendezése
A vasbeton műtárgy a duzzasztómű egyik legjelentősebb szerkezeti része, ami a mederbe helyezett, keresztirányban U szelvényű vasbeton keretből és ezen belül az alaplemezből az oldalfalakból, valamint a , szárnyfalakból (párhuzamos, vagy merőleges) (L. 2.4 ábra) áll. Brőtani szerepe: hogy a felviz-alviz magasságkülönbségéből adódó viznyomást, a földnyomást, a jég- és szélnyomást, valamint az egyéb járulékos terheket közvetlenül felvegye és azt a mederanyag teherviselő rétegére közvetítse. Funkcionális szerepe: hogy elegendő nagyságú árvizlevezető szelvénnyel biztosítsa az árvízi vízhozam, a jég, a hordalék levonulását továbbá, hogy csökkentse - esetleg károsodás nélkül lehetővé tegye - a műtárgy alatti és körüli szivárgást. Az alaplemezt vizfolyásirányban hidraulikai szempontból két részre osztjuk: az elzárótábla feletti előfenékre és az alatti utófenékre (L. a 2.1, 2.2 ábrákat). Az utófenék a vasbeton műtárgy hidraulikailag legjobban igénybevett része, ezért szükséges hosszának és a célszerű kialakításának a meghatározása a duzzasztómű állékonysága szempontjából alapvető jelentőségű. Az utófenéken az alaplemezt felül az elzárótáblán átbukó, illetve az alatta átfolyó nagy energiatartalmú rohanó vizmozgás erodálja, alul pedig vízzáró lemez esetén - gyakorlatilag az esetek többségében a vizzáróság feltételezhető - azt a felhajtóerő is támadja. Ha az utófeneket szándékosan vizáteresztő- nek alakítjuk ki, akkor azt a szivárgó viz elsodró erejétől, az altalaj aláüregelődésétől megfelelő szerkezetekkel meg kell védeni. Az ilyen megoldásra jó példát láthatunk a kiskörei duzzasztómű utófenékének a kialakításánál [6, 7 , 8, 9, 40 ]. Az előburkolat a felvizi meder fenék és oldalburkolatából áll. Szerkezetileg a vasbeton műtárgy felvizi vége és a felvizi meder közötti átmenetet, a meder lezárását képezi, mig alaki kiképzése a műtárgy önduzzasztását befolyásolja (L. a merőleges és a párhuzamos szárnyfal közötti kiképzésre tett megjegyzést). Amennyiben az előburkolatot a szivárgó uthossz megnövelésébe is bevonjuk, akkor a burkolatnak és a műtárggyal történő kapcsolatának is vízzárónak kell lennie. Egyébként a célnak a vízépítésben használatos beton, terméskő, vagy mederburkoló elem is megfelel. Utóburkolat az alvizi meder fenék- és oldalburkolatából áll. Szerkezetileg a vasbeton műtárgy alvizi vége és az alvizi meder közötti átmenetet, a meder lezárását képezi. Hidraulikai szerepe, hogy az utófeneket elhagyó, egyenlőtlen sebességeloszlásu, még lüktető vizmozgást tovább csillapítsa egyenletes áramló vizmozgássá. Amennyiben vizzárási funkciója is van, akkor az előburkolatnál említett szempontok itt is érvényesek. Ilyen esetben viszont az utóburkolat külön megvizsgálandó egyrészt a feluszással szembeni állékonyságra, másrészt ki kell mutatni, hogy a kilépési rétegben a réteg minőségétől függő törési határgradiens egyenlő vagy nagyobb, mint ugyanezen a helyen a rétegződés jellege és a fajlagos nyomásesés alapján számított mértékadó gradiens (L. MSZ 15221-69). 30
