Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE főhatóságot a belvízvédekezés helyzetéről, többek között a hidrológiai adatokról. A belvízvédelmi naplók és a belvízi dekádjelentések adataiból az elön- tési és a lefolyási adatokat dolgoztuk föl az Országos Vízgazdálkodási Keretterv elmúlt években folyó korszerűsítése során (Pálfai 1982). A munkát a Vízgazdálkodási Intézet Kerettervezési Irodája munkatársainak, Orlóci Istvánnak és Zsnffa Istvánnak az alapvető elképzelései szerint végeztük, a vízügyi igazgatóságok szakembereinek bevonásával. Az adatokat belvízi tájegységenként dolgoztuk föl, ezekből azután országos összesítő készült. Az elöntési adatokból meghatároztuk az elöntések éven belüli átlagos változásának menetét, az évszakonkénti és az évi legnagyobb elöntések eloszlását, az elöntések tartóssági felületét, továbbá megszerkesztettük az elöntések területi eloszlásának relatív gyakoriságát ábrázoló térképet 1:100 000 méretarányban, és egy átnézeti térképet 1:500 000 méretarányban. A lefolyási adatokból szintén megszerkesztettük az éven belüli lefolyás változását szemléltető ábrákat, az évszakonkénti és az évi legnagyobb lefolyások eloszlásgörbéit, a lefolyás tartóssági felületét, s meghatároztuk a belvízi tájegységekben az évi átlagos lefolyás értékét. A statisztikai feldolgozás eredményei további vizsgálatok elvégzésére adtak módot (elöntés-lefolyás kapcsolat, lefolyási tényező számítása stb.). A vázolt kerettervi munkákról a Magyar Hidrológiai Társaság Műszaki Hidrológiai Szakosztályának 1983. szeptember 8-i előadóülésén számoltam be. Az eredményeket a kerettervi tanulmányok összefoglaló kötete fogja röviden bemutatni. Remélhetőleg lehetőség lesz az anyag részletesebb közreadására is. A feldolgozási munka során szerzett tapasztalatok felhívták figyelmünket a mérések és az adatnyilvántartás bizonyos hiányosságaira. A belvízzel elöntött területek fölmérése a jelenlegi módszerrel (szemrevételezés) nyilvánvalóan nem lehet pontos, de tekintve, hogy a fölméréseket többé-kevésbé változatlan személyzet végzi, azok többnyire reális eredményt adnak, a célnak megfelelnek. Pontosabb és megbízhatóbb eredményt kapnánk légi felvételek készítésével, azonban ez meglehetősen költséges eljárás, végrehajtását az időjárási körülmények is nehezítik (esetenként lehetetlenné teszik), s kiértékelésük is nagyon munkaigényes feladat. Mindezek miatt egyelőre be kell érnünk a hagyományos módszerekkel, de távlatilag valóban a légi felvételek, esetleg űrfelvételek igénybevétele lesz indokolt. Valamilyen formában megoldást kellene találni az elöntésben tárolt vízmennyiség meghatározására is, amelyhez a vízmélység észlelésére volna szükség. Ez jelenleg teljesen elhanyagolt terület, pedig a belvizek természetes felszíni tározódásának ismerete nagyon lényeges volna, ugyanis a vízrendezés intenzív fejlesztése következtében a felszíni tározódás csökkenése várható, s ez a lefolyási csúcsok növekedésével jár, amit a belvízlevezető művek méretezésénél figyelembe kellene venni. A lefolyási adatok megbizhatóbbá tétele érdekében elsősorban a gravi90