Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Az 1999/2000. évi téli-tavaszi belvíz A talajvízszint további emelkedése különösen az ún. feláramlási zónákban volt erőteljes, míg a beszivárgási zónákban mérsékeltebb. Mivel az utóbbi helyeken a talajvízszint az 1980-as években és a 90-es évek első felében igen mélyre süllyedt, az 1995-től meginduló emelkedés ellenére többfelé (pl. a Duna-Tisza közi hátságon) 1999 novemberében még mindig átlag alatti vízállások voltak jellemzők (6. ábra). Ezt belvízképződés szempontjából kedvező körülményként könyvelhetjük el, itt nagyobb kiteijedés- ben nem is jelent meg a belvíz. A föláramlási zónákban viszont, mint pl. Szolnok-Hódmezővásárhelyi közötti sávban, 1999 novemberében 150-200 cm-rel a sokévi novemberi átlag fölött húzódott a talajvíz szintje. A talajvíz sokfelé, s nemcsak a laposabb, mélyebb fekvésű területeken, hanem a magasabb térségekben, lakott területeken, temetőkben(!) a felszínre is feltört. E földátja-jelenség kialakulásában a természeti tényezők mellett föltehetően bizonyos emberi tevékenységek hatása is szerepet játszott. Mindenekelőtt a települési szennyvizek helyben történő elszikkasztására kell gondolnunk, mely évről évre számottevően növelte a felszín alatti rétegek vízterhelését. A mezőgazdasági területeken tapasztalható agrotechnikai hiányosságok (pl. a mélymüvelés elmaradása), a vízelvezető csatornák és árkok elhanyagolt állapota és egyéb tényezők is minden bizonnyal valamilyen mértékben hozzájárultak a nem mindennapi belvízi helyzet kialakulásához. 6. ábra. Az 1999. novemberi talajvízállások eltérése a sokéves novemberi átlagtól 83
