Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Az 1999/2000. évi téli-tavaszi belvíz ha 300000 i B elöntés | 2. ábra. Belvízelöntések alakulása 1999. novemberétől 2000. májusáig A mostani belvíznél nemcsak az elöntés nagysága, de annak tartóssága is rendkívüli: a mostanihoz hasonló, több mint hat hónapos elöntési tartósság legutóbb 1970-ben fordult elő. Ami a belvizet előidéző okokat illeti, mindenekelőtt a különleges csapadékviszonyokra kell rávilágítanunk, mégpedig több évre visszamenően. A 3. ábra vizügyi igazgatóságonként mutatja az 1995-1999 közötti évi csapadékösszegeket és a sokévi átlag vonalát. Látható, hogy csekély kivétellel minden esetben átlagos vagy átlag feletti csapadékösszegek voltak. Különösen sok csapadék hullott 1999-ben a KÖTIVIZIG, a KÖV1ZIG és az AT1V1Z1G területén. Az utóbbi két igazgatóságnál az 1999. évi csapadék területi átlagban meghaladta a 850 mm-t, de néhány mérőállomáson az 1000 mm-t is! A Dél-Alföldön ennél csapadékosabb évre a XX. században csak egyszer, 1940-ben volt példa, amikor az évi csapadékösszeg területi átlaga közel 900 mm-t ért el. A hosszú száraz időszak után 1995-től csapadékosra fordult időjárás a korábban igen mély talajvízszintek fokozatos emelkedését idézte elő (ezt egy ábrán majd illusztrálni fogom), lényegesen csökkentve ezáltal a talajok vízbefogadó-képességét, s növelve a belvízveszélyt. A 1999. évi csapadékmennyiség éven belüli eloszlását a februári, a június-júliusi és a november-decemberi kiugró értékek teszik jellegzetessé (4. ábra), amelyek három nagy belvízhullámot váltottak ki. Az 1999/2000. évi téli-tavaszi belvíz szempontjából a februári és főleg a júniusi-júliusi 79
