Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei

Az 1998/99. évi téli-tavaszi és nyári belvíz

1. ábra. Csapadékeloszlás Magyarország területén 1998-ban

A talajvízállás változásának illusztrálására két dél-tiszántúli észlelő kút adatsorát mutatom be, - az 1930-as évek közepétől napjainkig. A külterületen lévő mezőhegyesi kút talajvízállás-görbéje (2. ábra) „szabályos” lefutású, jól tükrözi a nedvesség-feltöltődési és a kiürülési folyamat periodicitását, megfigyelhetjük a legutóbbi (1995. évi) mélypontot, s az azt követő emelkedő tendenciát, ami még nem vezetett az 1942-ben észlelt maximum közelébe. A belterületen lévő székkutasi kút talajvízállás-görbéje (3. ábra) annyiban rendellenes, hogy a 80-as-90-es évek száraz időszakában a süllyedő tendencia helyett viszonylag kiegyenlített vízállás uralkodik, ami a vezetékes vízállás bevezetése, ill. a szennyvíz-szikkasztás következménye lehet. Mivel itt a vízállás legutóbbi emelkedő szakasza 1995-ben magasabb szintről indult, mára jobban megközelítette az eddigi maximumot.

Az Alföld középső és északi részén a belterületeken 1998-ban tapasztalható szokatlanul nagy problémák egyik oka valószinűleg a székkutasihoz hasonló módon, vagy még jobban megemelkedő talajvíz lehetett. Ezen a vidéken a talajvíz szintje már 1998-ban többfelé megközelitette a korábbi maximumot. A Duna-Tisza közi hátságon, ahol a 80-as-90-es években igen nagymérvű, különféle emberi tevékenységekkel is előidézett talajvíz- szint-süllyedés következett be, a vízszintemelkedés 1995 után nagyon lassan indult meg, így a talajvízszint 1998-ban az itteni kutak többségében még nem érte el a korábbi sokévi (1956-1980. évi) átlag szintjét.

69