Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei tő szerepük nem szűnt meg; a lehullott csapadékvizet ezek gyűjtik össze és vezetik a mélyebb területek felé (Sümeghy 1942). A vízvezető rétegek a peremvidékek felől az Alföld belseje felé haladva egyre finomodnak (Miháltz 1966, Rónai 1956), ellenállásuk megnő, esésük csökken, több helyen kiékelődnek, ezáltal leszűkítik, illetve eltorlaszolják a víz útját, mely - megfelelő nyomásviszonyok és kellő utánpótlás esetén - a felszínen folytatódik. A lejtők hosszirányában megnyilvánuló, a hidraulikai paraméterek alapján rendkívül lassúra becsülhető vízmozgás (Kovács-Erdélyi-Korim- -Major 1972) mellett talán nagyobb jelentősége van a keresztirányú víz- mozgásoknak, melyek révén - a sokkal rövidebb út és a nagyobb esés miatt - a talajvízfeltörések könnyebben kialakulhatnak. A Maros hordalékkúpján az elhagyott vízfolyásokat nagy kiterjedésben kísérő partidünék (2. ábra), ha felülről vízzel megteltek, a talajvízfeltörések és a vízelborítások előidézőivé válnak. Egyrészt a talajvíz szintje a hajlatok (mély vonulatok) felszínéig megemelkedhet és azokba kicsordul, másrészt a partidünék - mivel a telítődés folytán szinte vízzáróvá válnak - a csapadékot a felszíni mélyedésekbe vezetik (Sümeghy 1942). E vízzel telt mélyedések folyómederjellege jól kitűnik az 1979. évi talajvízfeltöréseket ábrázoló térképen (3. ábra). A helyi csapadék közvetlen talajvíztápláló hatását a vízminőségi vizsgálatok is alátámasztják: a Maros hordalékkúpján a legkisebb sótartalmú talajvizek éppen a vízfeltörési zónában vannak (Pálfai 1983a). 2. ábra. Partidűnés területek általános szelvénye (Miháltz 1966) 1. Mederbevágódás előtti képződmények; 2. Folyóvízi homokkal kitöltött egykori meder; 3. A folyóvízi lerakódásból kifújt partidnne homok; 4. Löszös fmomhomok; 5. Száraztérszíni lösz; 6. Nedvestérszíni (infúziós) lösz; 7. Holocén vízfolyás medre, részben humuszos agyaggal kitöltve A talajvízfeltörés jelenségét többen nem a közvetlen helyi körülményekkel, hanem távolabbi okokkal magyarázzák. Pl. A Tisza-völgy déli részén megjelenő földárját a Dunán hosszabb ideig tartó nagy árhullámmal, amikoris néhány dilluviális Duna-éren, mint szivárgón keresztül nyomódik a víz a Duna völgyéből a Tisza völgyébe (Bauer 1941). Egyes elképzelések szerint az Alföldön a talajvíz földalatti folyamhoz hasonló, melynek időnként - általában északról délre húzódva - kivételes áradása folyik le, ami három évig is eltarthat, s tetőzése - akárcsak a felszíni vizeken - időbelileg egymás után következik be (Trümmer 1945). 58
