Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei vaszi belvíz szempontjából a bő csapadék és a nagy hideg együttes jelentkezése a legveszedelmesebb. Száz esztendő téli félévi csapadékösszegei és január-márciusi középhőmérsékletei alapján megállapítja, hogy e két tényezőnek az 1939/40. télihez hasonló kedvezőtlen egybeesése korábban nem fordult elő. Különös jelentősége volt annak, hogy a csapadék zöme hó formájában hullott le. A hóvastagság Nyíregyházán 0,64 métert, Debrecenben 0,76 métert ért el (Kéri 1952). A legnagyobb hóvastagság területi eloszlását a 2. ábrán mutatjuk be. 1940 március közepén a hóolvadás a hirtelen fölmelegedés következtében páratlanul gyorsan köszöntött be, a rendkívül mélyen, helyenként 0,8 méternél is mélyebben átfagyott talaj (5. ábra) viszont csak egy bő hét múlva engedett föl, ezért a hóban tárolt - mintegy 100 mm csapadéknak megfelelő - hatalmas víztömeg, melyet 20 mm- nyi eső tovább növelt, néhány nap alatt „tengerré” változtatta az Alföldet. 2. ábra. A legnagyobb hóvastagság az Alföldön 1939/40 telén Nemcsak az 1939/40-es tél, hanem az 1940. évi nyár is bővelkedett csapadékban. Az 1940. félévi összeg szinte mindenütt több volt 400 mm-nél (4. ábra). Különösen sok eső hullott a Tiszántúl keleti felén: Sarkadon 587 mm-t, Tiszabecsen 598 mm-t, Nagykálóban 632 mm-t, Komódiban 732 mm-t mértek (Hajóssy-Kakas-Kéri 1975), ami ezen a tájon évi összegnek is sok! A szakadatlan esőzés és a szokatlanul hűvös nyár miatt a tavaszi viz- borítások - a védekezési munkák ellenére - alig csökkentek, sőt az ősz folyamán újabb elöntések keletkeztek. Az 1940/41. tél szintén csapadékosabb és hidegebb volt az átlagosnál, de a csapadék nagy része eső formájában hullott le (a hóvastagság csak a Dél-Alföldön haladta meg a 0,2 m-t), a talajfagy pedig nem hatolt túl mély46
