Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Aszálystratégiai kérdések
A Duna-Tisza közi Homokhátság vízhiányának leküzdése A Duna-Tisza közi Homokhátság sajátos vízháztartási helyzete Az éghajlati vízhiány sokévi átlagának területi eloszlása - pl. Magyar- ország Nemzeti Atlasza szerint - világosan mutatja, hogy az éghajlati vízhiány a Duna-Tisza közi Homokhátságon a legnagyobb, tehát Magyarország legszárazabb térségéről van szó, olyan területről, mely felszíni vízfolyásokban nagyon szegény. Vízfolyásnak tulajdonképpen csak a Duna-Tisza köze délnyugati felén húzódó Kígyós nevezhető, a többi egykori vízfolyás ma már belvíz-főcsatornaként működik, amelyekben csak időszakosan van víz. A nagy folyók, a Duna és a Tisza, a hátságtól ha nem is túl mesz- szire, de meglehetősen távol vannak, s ami még lényegesebb, jóval alacsonyabb szinten húzódnak. A szintkülönbség, ha a K-Ny irányú keresztmetszeteket nézzük, durván 30-50 m. Ez a helyzet - hosszú, többéves száraz időszakokban - a felszín alatti vízkészlet kiürüléséhez, a talajvízszint süllyedéséhez vezet, ugyanis a Homokhátságot a helyi csapadékon kívül a távolabbi területekről ide szivárgó felszín alatti vizek nem táplálják, ellentétben a mélyebb térszínü Duna-völgyi és Tisza-völgyi területekkel. A talajvízszint süllyedése ciklikusan többször is bekövetkezett, legutóbb az 1976-1995 közötti időszakban. Ez a korábbiaknál erőteljesebb és tartósabb volt. A hátság legmagasabb részein a talajvízszint 2-3 métert, helyenként még többet süllyedt! Ilyen nagyfokú, tartós és regionális méretű talajvízszint-süllyedés az országban sehol másutt nem alakult ki. Korábban nagyon alacsony talajvízállású időszak az 1930-as évek első felében, valamint az 1940-es évek végén és az 50-es évek legelején volt. Az 1990- es évek második felében csapadékosabbra forduló időjárás (az 1999. évi csapadékösszeg kb. 800 mm volt, ennyi 1940 óta egyik évben sem esett) megfordította a süllyedő trendet, de csak rövid időre. 2000-ben megint erőteljes talajvízszint-süllyedés következett be. Ma kb. ott tartunk, mint az 1980-as években: a Homokhátság nagy részén a sokévi átlaghoz viszonyított talajvízsüllyedés 1,5-2,0 méter! Átlag feletti talajvízszint csak egészen kis területeken, a Duna, illetve a Tisza mentén van. Nyugodtan kijelenthetjük, sőt hangsúlyoznunk is kell, hogy a Duna-Tisza közi Homokhátság - sajátos éghajlati, domborzati és talajtani adottságainál fogva - vízháztartási szempontból az ország legmostohább vidéke. Hogy itt mégis élet, hellyel-közzel virágzó élet van, az a talajvíz viszonylagos közelségének köszönhető. Régebben a talajvíztükör elég nagy területen optimális szinten, azaz kb. 2 m mélységben helyezkedett el, amikor azonban 3-4 méterre 409
