Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Átfogó aszályvizsgálatok
Magyarország aszályossági zónái Mérsékelten aszályos zóna (III. zóna) a Kisalföld többi része, a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység alacsonyabb fekvésű részei (a benyúló folyóvölgyekkel), a Szatmár-Beregi-síkság, valamint a dél-dunántúli dombvidék keleti része és a Dráva menti síkság. Az enyhén aszályos zónába (II. zóna) főleg nyugat-dunántúli és északmagyarországi hegy- és dombvidéki területek, míg az aszálymentes zónába (I. zóna) az ország legnyugatibb része és a magasabb hegyvidéki területek tartoznak. Az aszályosság területi mutatószáma Magyarország zonális aszályossági térképe, illetve a térkép alapját képező PAI10o/o értékek, lehetőséget adnak arra, hogy bármely körülhatárolt térség (természetes tájegység, vízgyűjtő, közigazgatási terület stb.) aszályosságát egyetlen mutatószámmal fejezzük ki. Ez a mutató nem más, mint a PAI10o/o-nak az adott térségre vonatkozó területi átlaga. Ezt az átlagot kétféleképpen is meghatározhatjuk: vagy az adott térségen belüli meteorológiai állomásokra vonatkozó konkrét PAI10o/o-értékek egyszerű (esetleg az állomások hatásterülete szerint súlyozott) átlagolásával, vagy pedig az aszályossági térkép alapján. Utóbbi esetben a különböző zónákba eső területek nagyságával kell a zónahatárokhoz tartozó PAI10o/((-ok középértékét súlyozni. Az aszályossági mutató, mint földrajzi jellegszám, remélhetőleg jól használható lesz - a mezőgazdasági, vízgazdálkodási, területfejlesztési és egyéb munkáknál - egyes térségek aszályosságának összehasonlítására és értékelésére, különféle kapcsolatvizsgálatok elvégzésére. A mutató országos átlaga 7,6 °C/100 mm. A talajadottságok figyelembevétele az aszályosság értékelésénél Az aszályt befolyásoló természeti tényezők tárgyalásánál megállapítottuk, hogy az aszály kialakulásában és hatásában a meteorológiai tényezők mellett szerepet játszanak a domborzati és talajadottságok is, s ezekkel ösz- szefüggésben a talajvíz mélysége. Nagy kérdés azonban, hogy milyen arányban? Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv előmunkálatainál (Szöke-Mol- nár-Szalóki-Pintér 1984) és térképmellékletei szerkesztésénél (Varga 1984), valamint későbbi vizsgálatoknál is (Szalóki 1988), ezeket a tényezőket számításba vették, sőt még a termelés színvonalát és a növénycsoportokat is. A kérdést valóban csak az utóbbi tényezőket is bevonva lehet teljeskörűen vizsgálni, ez viszont túl bonyolulttá teszi a vizsgálatokat, ugyanakkor nem feltétlenül szükséges a területi aszályosság átfogó bemutatásához és értékeléséhez. A szóban lévő kerettervi munka a gyökérzóna 371
