Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Átfogó aszályvizsgálatok
Átfogó aszályvizsgálatok Az öntözés céljára felhasználható víz normájáról szóló 5/1976. OVH sz. rendelkezés az ariditási tényező szerint kijelölt négy öntözési körzetet ad meg (6. ábra). 6. ábra. Ariditási kötetek az 5/1976. OVH sz. rendelkezés szerint Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (Varga 1984) több, tárgykörünkbe vágó térképszerű ábrát tartalmaz. Pl. az egyik ábra az / éghajlati mutató (az április-szeptemberi középhőmérséklet és az április-szeptemberi csapadékösszeg sokévi átlagának hányadosa) földrajzi változását, egy másik az ariditási tényező és az öntözés-igényességi mutató átlagértékeinek területi eloszlását ábrázolja. Utóbbit a tenyészidőszaki növényi vízigényből és az ebben az időszakban hulló csapadékból számítják. A Keretterv ezeken kívül növénycsoportonként (kukorica, lucerna, gyep, paprika, téli alma) egy-egy térképen a tenyészidőszaki vízhiány 80%-os elérési valószínűségű értékeit mutatja be 40 mm-es lépcsőkben, ami 5-9 kategóriát eredményez. A térképeket a talaj adottságok figyelembevételével szerkesztették. Egy korábbi tanulmányunkban (Pálfai 1987) az aszályindexnek még nem végleges (a hőségnapok számával még nem számoló) változata szerint meghatároztuk az index 10%-os előfordulási valószínűségű értékeit, s hat kategóriát felállítva megszerkesztettük azok területi eloszlását. Morvay (1988) az öntözési körzetek újólagos meghatározása céljából bemutatta és kritikailag elemezte a körzetesítésre szolgáló, illetve ilyen célra felhasználható korábbi módszereket és térképeket (ariditási tényező, öntözés-igényességi mutató, aszályossági index), és azok szintézisének eredményeként javaslatot adott az új öntözési körzetek kialakítására (7. ábra). 362
