Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai

Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai

Az 1931-93 közötti öt legnagyobb aszály jellemző adatait a II. táblázatban foglaltuk össze. Az aszályindex országos átlaga szerint az 1993. évi aszály - az 1952. és az 1992. évit követve - harmadik a nagyság szerinti sorban. Állomásonként vizsgálva az aszályindex 63 éves adatsorait, megállapíthatjuk, hogy néhány állomáson (Balassagyarmat, Kalocsa, Szarvas, Szolnok, Zalaegerszeg) 1993-ban adódott ki a legnagyobb érték. E helyeken az ilyen erősségű aszály átlagos visszatérési ideje 70-100 év.

Az 1990. és az 1992. évi aszályhelyzet értékelésénél (Pálfai 1991, 1993) az aszályindex állomásonkénti eloszlásvizsgálatát az 1931—1987 közötti adatsorral végeztük. Most az 1993-ig meghosszabbított adatsort használtuk, s ezzel - az 1990., az 1992. és az 1993. évi rendkívüli aszály hatására — a korábbiakhoz képest kissé eltérő eredményt, a jelzett aszályokra rövidebb visszatérési időt kaptuk. Bár az adatsorok (a 63 elemes minták) a Szmimov - Kolmogorov-féle vizsgálat szerint — az adatsort közepe táján kettéosztva - 95%-os szinten általában egyöntetűek, vagyis az elemek azonos eloszlásból származnak, mégis fölvetődik annak a gondolata, hogy a legutóbbi évek kiugró adatai, már a sokat emlegetett éghajlatváltozás kezdeti jelei.

Az 1993. évi országos aszály előfordulási valószínűségét az index országos átlagai 1931-93 közti adatsorának eloszlásvizsgálata alapján határoztuk meg. A 9,04 érték előfordulási valószínűsége—a Gumbel-féle eloszlásfiiggvény szerint- 4,5%, azaz az átlagos visszatérési idő 22 év. Rendkívülibb eseménynek számít az, hogy két olyan erős aszály, mint az 1992. és az 1993. évi, közvetlenül egymás után fordult elő. E két évre vonatkozó PAl-középérték 9,45 °C/100 mm. Ilyen magas kétéves átlagra még nem volt példa. Ennek előfordulási valószínűsége 1,5%, vagyis az átlagos visszatérési idő 66 év. Korábban 1946-47 volt a két egymás utáni legaszályosabb esztendő, 7,40 °C/100 mm-es PAI-középértékkel.

Ugyancsak példa nélküli sorozat, hogy négy éven belül három olyan szélsőségesen aszályos év legyen, mint 1990-93 között 1990, 1992 és 1993. Ilyen szempontból a korábbi rekordsorozatot az 1949-es, az 1950-es és az 1952-es aszályos évek alkották. Az index négy évi középértéke ebben az esetben, tehát 1949-1952 között 6,80 °C/100 mm, míg az 1990-1993 közötti években 7,98 °C/100 mm.

Az 1983 óta tartó aszályos periódus immár 11 éves hosszúságú. A XX. században ez is rekordnak számít, mert hosszabb, mint az 1943-1952 közötti, eddig ismert legtartósabb (tíz éves) aszályos időszak A PAI tíz éves átlaga ekkor 6,09 °C/100 mm, az 1983-1993 közötti 11 éves átlag pedig 6,26 °C/100 mm

Az 1931-1993 időszakra elvégzett trendvizsgálat - igaz, 95%-nál kisebb szignifikancia szinten — igen mérsékelt pozitív iránytangenst eredményezett, az utóbbi húsz év (1974—1993) adataiból viszont erősen emelkedő tendencia mutatható ki (a PAI trendvonal iránytangense 0,233). Nagy és nehezen megválaszolható kérdés, hogy tovább folytatódik-e a máris rendkívül hosszúra nyúlt száraz időszak, vagy megint visszatérnek a nedves évek?

326