Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai Az aszályindex országos átlagainak 62 éves adatsorával eloszlásvizsgálatot végeztünk. A legjobban illeszkedő Gumbel-fúggvény szerint az index 1992. évi 9,92 °C/100 mm-es értékének előfordulási valószínűsége 2%, azaz ilyen erősségű aszály átlagosan 50 évenként fordul elő. Hangsúlyoznunk kell, hogy átlagosan, mert a legközelebbi természetesen éppúgy bekövetkezhet hamarabb, mint később. 95%-os megbízhatósággal 20 és 180 év közötti visszatérési idő adható meg. Mindezek a megállapítások a jövőre nézve csak akkor érvényesek, ha az éghajlat jelentősen nem fog megváltozni. Az 1990. évi aszályról szóló beszámolónkban (Pálfai 1991) fölhívtuk a figyelmet arra, hogy 1990-ben az aszály nem merítette ki minden lehetőségét, “teljesen nem tombolta ki magát”, de magunk sem gondoltuk, hogy egy súlyosabb aszály ilyen hamar követni fogja. Ugyanis annak valószínűsége, hogy az 1990. évivel azonos erősségű (átlagosan 28 évenként visszatérő), vagy még erősebb országos aszály két éven belül be fog következni, 1%-nál kisebb volt. Az, hogy ez mégis megtörtént, lehet a véletlen „műve”, de nincs kizárva az éghajlat emberi tevékenységekkel is befolyásolt, napjainkban kibontakozó változásának befolyásoló hatása sem. Külön vizsgáltuk, hogy 1931-92 között az ország egyes területein melyik évben volt a legnagyobb aszály. A 8. ábrán ezeket a területeket tüntettük fel. A pontozással külön is kiemelt 1992. esztendő főleg az Alföld északi felén és a fölötte fekvő hegyvidéki területen, valamint a Dunántúl jelentős részén és a Duna-Tisza köze országhatár menti szegélyén hozott új rekordokat. 316 8. ábra. Az 1931-1992 közötti legnagyobb aszályok területi elhelyezkedése