Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai a települések 10%-ában volt időszakos, illetve részleges fönnakadás a vízellátásban {László 1990). A vízművel nem rendelkező települések és a tanyai lakosság vízellátása nemcsak az egyre mélyebbre alászálló talajvízszintek miatt, de az ezzel összefüggő romló vízminőség következtében is tovább súlyosbodott. Az öntözővíz-ellátás terén a szélsőséges meteorológiai-hidrológiai körülmények ellenére csak kisebb problémák adódtak, általános vízkorlátozásra nem volt szükség. Ezt előrelátó, vagy a pillanatnyi helyzethez igazodó intézkedésekkel lehetett elkerülni. Az öntézési idény előtt a tározókat feltöltötték, a vízhiányos körzetekbe más rendszerből vezették át az öntözővizet, ahol lehetett, a vízszolgáltatás veszteségeit igyekeztek csökkenteni, a folyók alacsony vízállása miatt több helyen provizórikus szivattyúállást helyeztek üzembe. A Tisza menti holtágakat- a komolyabb árhullámok hiánya miatt - 1990-ben gravitációsan nem lehetett feltölteni. A Körös-völgyi öntözések szinte teljes mértékben a tiszai vízkészletre voltak utalva: a tiszalöki és a kiskörei vízlépcső, illetve a hozzájuk kapcsolódó vízszállító létesítmények segítségével a Körös völgyébe naponta 1,0-1,5 millió m3 víz- mennyiséget vezettek át. Az öntözőrendszereken belüli halastavakat folyamatosan tudták vízzel ellátni, de a helyi vízkészletre támaszkodó tavak csak részleges formában üzemelhettek. A Duna-Tisza közén több tóegységet ki kellett kapcsolni a termelésből. A halasított holtágakban július-augusztus hó folyamán az oxigénhiány miatt több helyen halpusztulások következtek be. Ahol lehetett, ezt frissvízpótlással megelőzték. A vízi közlekedés terén a nagy szárazság elsősorban a dunai hajózás feltételeit rontotta. Nyergesújfalu és Dunakiliti között júliustól októberig a tartósan alacsony vízállás következtében gázlós szakaszok alakultak ki 16-17 dm-es vízmélységgel. A szükséges 25 dm-es hajózási vízmélység hiányában korlátozni kellett a vízi szállítást. A vízparti, illetve a vízi üdülés körülményei a tartós kisvízi helyzetből fakadó rosszabb vízminőség miatt az átlagosnál kedvezőtlenebbek voltak. Irodalom ÉT: Hogyan mérhető az aszálykár? Élet és Tudomány. 1990. 39. sz. KMI: Agrometeorológiai Tájékoztató. A Központi Meteorológiai Intézet Agrometeorológiai főosztályának kiadványa. 1990. 22. sz. L. (László) F: A kánikula ellenére kielégítő volt a vízszolgáltatás. Sajtótájékoztató az Országos Vízügyi Főigazgatóságon. Magyar Vízgazdálkodás. 1990. 6. sz. Major P.-Neppel F: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedések. Vízügyi Közlemények. LXX. évfolyam, 4. füzet, 1988. Major G.-Májor P-Vargay Z.: A Duna - Tisza közi hátság lefolyási viszonyainak hatása a talajvízszint változására. Vízügyi Közlemények, LXXIII. évfolyam, 2. füzet, 1988. 306
