Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai A duzzasztás alatt nem álló Közép-Tiszán mindössze 10-20 cm-rel voltak magasabbak az 1990. évi legkisebb vízállások a korábbiaknál. Pl. Szolnoknál az LKV -272 cm (1968. július 19-én), az 1990. évi legalacsonyabb vízállás pedig -258 cm (aug. 10-én). A Tisza szegedi vízmércéjén 1990-ben az NV (nagyvíz) csupán 298 cm-t ért el, jóval elmaradva a korábbi legkisebb NV-től, ami 325 cm volt, s 1921 óta állt fent. Az évi legnagyobb vízállások száz éves adatsorának eloszlásvizsgálata szerint a 298 cm-es érték előfordulási valószínűsége 1 %-nál kisebb. A szegedi szelvényben 1990 nyarán-az Als ó-Tisza vidéki VÍZIG vízrajzi csoportjának mérései szerint -115 m3/s volt a legkisebb vízhozam (aug. 8-án, 86 cm-es vízállásnál). Ez nagyon kicsi érték, de nem rendkívüli. Ennél kisebb többször is előfordult: 1904, 1946, 1952 és 1968 nyarán kb. 100 m3/s volt a legkisebb nyári vízhozam. Rendkívülinek minősíthető viszont az igen kicsiny középsebesség (vk=0,ll m/s), ami - a kis vízhozamon kívül - a törökbecsei vízlépcsőnél (Jugoszlávia) alkalmazott, a szokásosnál nagyobb duzzasztás miatt állt elő. A vízszint esését a szegedi szakaszon kb. 1 mm/km-re lehetett becsülni (pontos meghatározás a vízszintrögzítés alapján sem sikerült). A tiszai vízrajzi adatok értékelésénél figyelembe kell venni a folyót terhelő vízhasználatokat és a vízlépcsők üzemeltetését is; 1990 nyarán a Tiszából kivett vízhozamok összességében 50-60 m3/s-ra becsülhetők. A Fehér- és a Fekete-Körös határszelvényében 1990. augusztus elején- a Körös vidéki VÍZIG adatai szerint- a vízhozam szinte nullára csökkent, azt megmérni nem lehetett. A Maros makói vízmércéjén az 1990. évi nagyvíz mindössze 90 cm-t ért el, szemben a korábbi, 1918 óta fennálló legkisebb NV 142 cm-es értékével. Az 1990. évi középvíz -39 cm, szintén alacsonyabb, mint az eddigi legkisebb KÖV, ami -17 cm (1904-ben). Az 1983. decemberében észlelt -100 cm-es kisvízi rekord is megdőlt, az új LKV -103 cm (1990. szept. 6.). A marosi vízhozammérések eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a közölt rendkívül alacsony vízállások kialakulásában nemcsak a hosszú szárazság, de a meder mélyülése is közrejátszott, ugyanis a vízhozamok tekintetében az 1990. esztendő nem volt olyan szélsőséges. Az 1990. évi középvízhozam 85 m3/s, míg a korábbi legkisebb érték 65 m3/s (1904). Az 1990. évben mért legkisebb vízhozam 35,5 m3/s (szept. 6-án -102 cm-es vízállás mellett), ezzel szemben pl. 1952. augusztus 19-én -36 cm-es vízállásnál 31,1 m3/s-ot mértek. A Maros makói szakaszának medermélyülését az 1973. évi és 1983. évi mederfölvételek összehasonlítása is igazolja. A mélyülés folyamatának és mértékének, valamint okainak pontos feltárása szükséges. A kisvízfolyások vízhozama 1990. nyarán annyira lecsökkent, hogy helyenként, pl. Dél-Dunántúlon, több vízfolyás teljesen kiszáradt. Az állóvizek, kis és nagyobb tavaink vízszintje a száraz évsorozat következtében ugyancsak mélyre süllyedt. A Velencei-tó legutoljára az 1940-es évek végén volt az 1990. évihez hasonló alacsony vízállású. A Duna-Tisza közi sekély tavak vízkészlete a legkisebb értékre csökkent, a tavak közül sok kiszáradt. 304
