Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Az Alföld aszályossága lalkozott. A növénytermesztési tér egészét vizsgálták, azaz nemcsak az éghajlati adottságokat, de - növénycsoportonként- a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait és a talajvíz szerepét is figyelembe vették. Makra-Kiss-Abonyiné Palotás J. (1986) a Dél-Alföld aszályosságát vizsgálva az éghajlati tényezőkön kívül szintén számításba veszik a talaj vízháztartási összetevőit, és összefüggéseket állapítanak meg az aszály mértéke és a terméshozamok között. Legújabban az éghajlat megváltozásának a kérdése került az érdeklődés homlokterébe. A globális vizsgálatok egyre inkább a léghőmérséklet föltételezett emelkedési trendjét támasztják alá, ami az aszályosság fokozódásához vezethet, és az aszálykárelhárítási stratégiák felülvizsgálatát teszi szükségessé (Götz 1985, Ambrózy 1986, Antal 1987). A felsorolt, több mint százéves időszakból kiragadott példák kellően érzékeltetik, hogy hazánkban, s különösen az Alföldön, az aszály súlyos károkat tud okozni. Ezért indokolt, hogy az aszály mértékét, időbeli és térbeli változását az eddigieknél alaposabban föltáijuk és bemutassuk. Az aszály időbeli és területi változása az Alföldön Az aszály időbeli és területi változását a következőkben az aszályindex értékeivel jellemezzük. A vizsgálatokhoz 40 meteorológiai állomás adatait használtuk föl. Az aszályindex értékeit állomásonként az 1931-1987 közötti 57 éves időszakra számítottuk ki. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált időszakban a legsúlyosabb aszály 1952-ben alakult ki (PA1= 12,2), de az 1935. esztendő aszályossága is kiemelkedő mértékű volt (PAI= 10,1). Ezeket az éveket rendkívül aszályosnak minősíthetjük, E két év mellett súlyos aszályt jelez az index 1931-ben, 1946-ban, 1947-ben, 1950-ben, 1962-ben, 1968-ban és 1983-ban. Ezekben az években a PAl értéke - 1968-at kivéve - legalább 7,5. A valamivel alacsonyabb indexértékű 1968-at azért soroltuk szintén ide, mert ekkor egészen kivételes tavaszi-koranyári aszály volt. Végül mérsékelten aszályosnak azokat az éveket minősíthettük, amelyeknél a PAl értéke az előbbieknél kisebb, de nagyobb a sokévi átlagnál, azaz 5,1-nél. Ezek az évek: 1932, 1934, 1943, 1945, 1958, 1960, 1961, 1963, 1964, 1967, 1971, 1973, 1976, 1984,1986 és 1987. A meteorológiai és hidrológiai alapon aszályosnak minősített évek valóságos aszályossága a terméshozamok csökkenésével is alátámasztható {Kiss-Szőke-Molnár 1984), de a néhány évnél tapasztalható ellentmondás ennek a kapcsolatnak az alaposabb föltárására hívja fel a figyelmet. A fentiekben föl nem sorolt 32 év (a vizsgált évek 56%-a) az Alföld egészét tekintve nem volt aszályos. A területi egyenlőtlenségekből adódóan azonban előfordultak olyan évek, amikor bár az index alföldi átlaga 5,1-nél kisebb volt, mégis egyes vidékek időjárása határozottan aszályos volt (pl. 1972-ben a Püspökladány és Nyíregyháza közötti térség). 289
