Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai is. Sokan pár köböl búzáért elkótyavetyélték ingatlanjukat. Mások elvándoroltak szülőföldjükről és csak a következő év tavaszán, vagy még később kerültek haza. Az ínséges idő nyomai a közegészségügyi állapotokban is észlelhetők voltak. A hiányos táplálkozás, a hosszas éhezés, a fertőzött víz stb. miatt ijesztő mértékben megemelkedett a halálozások száma. A rettenetes aszály elsősorban a földművelő, de legfőképp az állattenyésztő lakosságot sújtotta. A Nagykunságban az állatállománynak mintegy 80%-a pusztult el. A helytartótanács intézkedései és az országosan kibontakozó segélyakciók súlyos tragédiákat előztek meg. A lakosságot természetbeli juttatásokkal, pénzkölcsönnel, különféle adományokkal segítették. Legnagyobb szükség a vetőmagra volt. Számos helyen nagyszabású ínségmunkákat szerveztek. Legnagyobb számban a folyószabályozási és ármentesítő munkálatokban, valamint út- és vasútépítésekben vettek részt. Az aszály okait már 1863-ban elkezdték kutatni. Sokan a mocsarak lecsa- polásában és a folyók szabályozásában, mások a hegyvidéki erdők elpusztításában vélték fölfedezni a fő okot. Ezeket a föltevéseket megcáfolták az 1870-es évek második felétől sorozatosan bekövetkező nedves esztendők és a nyomukban kialakuló rendkívüli árvizek és belvizek. Az 1863. évinél súlyosabb aszály azóta sem fordult elő hazánkban, de nincs kizárva, sőt nagyon is valószínű, hogy ilyen időjárás a jövőben is elő fog fordulni, csak azt nem tudjuk, hogy mikor. Annyi azonban bizonyos, s ez megnyugtató, hogy egy hasonló aszálynak ilyen katasztrofális következményei már nem lennének, az agrotechnika fejlődése és nem utolsó sorban az öntözés térhódítása miatt, melyhez az első lökést éppen az 1863. évi aszály adta meg. „A legnagyobb aszály Magyarországon“ címmel megjelent a Magyar Vízgazdálkodás 1990. évi 2. számában. 284
