Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai

Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai

Versec város történetírója szerint az 1794. évi ínség Magyarország vidékei közül leginkább a volt Bánátot sújtotta. A korabeli feljegyzésekben többek között ez olvasható: „Az 1794. esztendő tartós szárazság következtében igen sovány aratást nyújtott, minélfogva az élelmiszerekben nagy szükség állott be, a mi leírhatatlan nyomort hozott vidékünkre. Már 1793. év november hava óta (különben ez év is csak középszerű termést adott vala) nem volt eső, hó pedig éppen semmi. 1794. év január havában nagy hideg és szárazság uralkodott melyet csak egyszeri hóesés szakított vala meg, az első és utolsó ez év telén. A bekövetkezett nyár csaknem egészen harmat és eső nélküli volt, hősége ellenben folytonos s majdnem elviselhetetlen. A földek és kertek növényzete elszáradt, s a gabona ritka kalászait szárastól gyökerestől kellett a földből kitépni, hogy csomóba kötni lehessen. Egy hold gabonával bevetett föld alig adott 4 - 5 mérő magot. Szalma, széna, általán véve a takarmány füvek és zöldségek épen semmi termést sem szolgáltattak. A mindent megperzselő nap lángsugarai annyira kiszárították a kutakat és a források legtöbbjét, hogy a helységben szükségelt vizet mérföldnyi távolból kellet hozni. ” (Milleker Bódog: Versecz szab. kir. város története. Bp. 1886. I. 222. oldal.)

A Budán az 1780-as évek elején megkezdett hőmérsékleti és csapadékmérések 1793-ban sajnos megszakadtak, így 1794-ből sincs adatunk. Hőmérséklet-mérések azonban máshol is folytak, s ezek teljes mértékben alátámasztják a leírások túlzónak tűnő megállapításait. Temesváron Klapka Károly József 1780-1803 között végzett hőmérsékleti megfigyeléseiből, amelyek általában is magas értékeket mutatnak, kiemelkedik az 1794. esztendő 15,6 °C-os középhőmérséklete és a júliusi 27,3 °C-os középhőmérséklet. (Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701—1800-ig. Bp. 1970. 546. oldal.)

A csapadék számszerű mennyiségére a korábbi aszályos évek adataiból következtethetünk. Az 1789 októberétől 1790 szeptemberéig terjedő mező- gazdasági évben Budán mindössze 277 mm csapadékot mértek. 1793/94 hasonló időszakában is ilyesmi, vagy még kevesebb csapadék lehetett, mert Korizmics László tudósítása szerint ebben az időszakban Szolnokon „oly nagy szárazság uralkodott hogy fölülhaladván az 1790-dik eszendőnek terméketlenségét sem az őszi, sem a tavaszi vetésekből csak vetni való magot sem lehetett fölvenni; a szénának hasonlóan sem gyepen, sem a tiszta rétsé- gen semmi termése sem volt, mivel egész nyáron által barmainkat az éhségtől a rétség (nádas) által menthettük meg. ” (Hortobágy, 1863. 135. oldal.)

Az állatokat azonban nemcsak az éhség, de a szomjúság is kínozta. Füzesgyarmat vidékén az 1794. évi szárazság oly fokra hágott, hogy „ivó víz nem volt sehol a marhák számára: a Bucsai Major alatt lévő Berettyó árkában kellet kutakat ásni..., az ivó víz dolgában olly nagy szorultság volt..., hogy Rétségekenn szerte, a Láp lyukakat kellett keresniek és csak azokból kaphattak magoknak messziről ivó vizet. ” (Gacsári István krónikája. Békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Egylet Évkönyve, 1880-81. 153. oldal.)

276