Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz definíciói és mérőszámai
A BELVÍZ DEFINÍCIÓI ÉS MÉRŐSZÁMAI rológiai jellege indokolja. Ezért ma már belvíz alatt általában a síkvidéki vízgyűjtők felszínén keletkező, vagy ritkábban a talajvíz emelkedése révén ott jelentkező vizet értjük. Ez a víz - természetes összegyülekezése vagy lassú lefolyása miatt - általában kárt okoz, aminek elhárításához részben állandó jellegű technikai berendezések, részben pedig esetenkénti műszaki, szervezési tevékenységek szükségesek.” Az idézett bevezető határozottan búcsút int annak a korábbi felfogásnak és gyakorlatnak, mely a síkvidéki vízgyűjtőinken keletkező vizeket szétválasztotta belvízre és külvízre. E szétválasztás feloldása a vízügyi államigazgatásnak a vízszabályozási társulatok államosítását (1948) követő gyökeres átalakításával vette kezdetét, s megmutatkozott az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlatban (1954) és - amint láttuk - az 1965-ös Kerettervben is. Figyelemre méltó a Vízügyi Közlemények fent említett tanulmányainak egyikében (Orlóczi István-Schlegel Oszkár 1967) az árvíz- és belvízvédekezés különbözőségének taglalása, s az a megállapítás, hogy a „belvizek az árvizeknél lényegesen összetettebb és bizonytalanabb feltételektől függnek, mert belvízkár keletkezik ott, ahonnan a víz nem tud lefolyni, de árvízi jellegű kiöntések ellen kell védekezni a vízlevezető csatornák mentén, különösen azok alsó szakaszain”. Elgondolkodtató, hogy A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (1967) a belvíz címszónál az 1879-ben, tehát közel egy évszázaddal korábban kiadott Magyar Lexikon - már ismertetett - megfogalmazását közli. Salamin Pál és Kreybig Lajos idézett munkái után az 1960-as évek végén többen fölhívták a figyelmet arra, hogy nemcsak a felszíni vízborítás, de a termőtalaj káros víztöbblete is belvíznek számít. Kienitz Gábor szerint (1968) a mezőgazdaság belvízproblémája „nem korlátozódik a felszíni elöntések kérdéseire, hanem kiterjed arra a káros vízbőségre is, amely a talaj termőterében fellépett”. Ezért a belvízjelenség rendszervizsgálatánál a tározott vízmennyiség „a felszíni és a felszín alatti káros vízbőséggel kapcsolatos teljes vízmennyiséget jelenti, vagyis azt a vizet, aminek abból a térből, ahol károsnak minősül, el kell távoznia.” Petrasovits Imre-Balogh János (1969) könyvében a következő definíciót olvashatjuk: „Belvíz minden olyan víz, amely a vízlefolyás szempontjából zárt területen időszakosan keletkezik, a talajt vízzel telíti, vagy elborítja.” Lupkovics Brúnó (1969) a belvíz fogalmának fejlődésével kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „nemcsak az ármentesített területeken belül képződött felszíni vizeket értjük alatta, hanem valamely vízgyűjtő területnek akár felszínén, akár a termőtalajrétegek hézagaiban megjelenő azt a többlet vizet, mely a növényzet fejlődését akadályozza.” A Vízgazdálkodási Lexikon (1970) megfogalmazása az Oroszlány-féle definícióhoz áll közel, kiegészítve az árvédelmi töltés lefolyást akadályozó szerepével. A lexikon szerint a belvíz „Klasszikus értelemben a természetes csapadékból keletkezett sík vidéki víz, melynek a befogadóba való jutását az árvízvédelmi töltés megakadályozza. Mai értelmezés szerinti bel26
