Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Aszályos évek Magyarországon a XI - XIX. században 1790: Példa nélkül való terméketlen esztendő volt az egész Alföldön, főleg Szolnok körül. A kutakból kiapadt a víz, a tavak fenékig kiszáradtak, azokat fölszántották és bevetették. Erdélyben a szárazság miatt olyan nagy volt az éhínség, hogy az éhhalállal küzdő nép sás- és gyékénygyökerekből sütött lepényeken élődött. Debrecen és Szeged város között az őszi vetésből igen kevés, a tavasziból semmi termés nem volt. A gyepen és a magasabb helyeken semmi fű sem termett. 1794: Szüntelen tartó szárazság előző év novemberétől június 20—25-ig. A Hajdúságban mind a kaszálók, mind a vetések kiégtek a nagy meleg miatt. Ivóvíz nem volt sehol a marhák számára. Ez az év Szolnokon felülhaladta az 1790. esztendő terméketlenségét. Sem őszi, sem tavaszi vetésekből a vetnivaló magot sem lehetett fölvenni. A szénának sem volt termése. Békés vármegyében is nagyon sülevényes volt az időjárás. 1841: A tavasz és a nyár felette aszályos, sülevényes volt. A széna vidékenként semmi, általában kevés lett. A vetéseket az aszály annyira megviselte, hogy helyenként a vetőmagot sem adták meg. A kukoricát, mely Szabolcsban nem is kötött, lábán etették le. 1857: Igen száraz tél után a nyár is oly száraz, hogy a legrégibb tőkék kiszáradtak. Főleg silány takarmánytermés. Legelő, kaszáló annyira lesült, hogy már augusztus közepén jászolhoz szorultak az állatok. 1863: Az 1861-től kezdődő aszályos évek 1863-ban kulmináltak. 1862/63- ban igen száraz, hótlan tél volt, de a tavasz és a nyár is nagy melegséggel és csapadékszegénységgel tűnt ki. A Tisza vízszintje rendkívüli mértékben leapadt. Az aszállyal sújtott terület fölmérésére az év közepén királyi biztost küldtek ki. Jegyzeteiből íme néhány kiragadott példa. Alsó Szabolcs megyében őszi, tavaszi egyaránt silány, kaszáló, legelő semmi. A Hajdúságban az őszi vetésnek június végén alig volt arasznyi magasságuk, a kalászokban itt-ott egy-egy szorult szem. Debrecen nagy kiterjedésű határa kiégett kopárság. Bihar megyének déli része végképp lesülve. ANagykun- ságban a tenyészetnek semmi nyoma, az állatállomány nagy része elpusztult. Heves, Csanád és Békés megyében az őszi vetésből csak a vetőmag, sok helyen ennyi sem lett, a tavaszi takarmánynak levágva. Külső Szolnok megyében teljes terméketlenség. Temes megye Torontál és Bács megye egy részében szintén nagy a terméketlenség. Az 1863. évi aszály a királyi biztos hivatalos jelentése szerint a fölmért térségekben - a rendes terméshez képest - 126 millió forintnyi veszteséget okozott, és ezen felül a munka- és haszonállatokat is megrendítő számban tönkretette. Hatása több évig érezhető volt. Az 1850-es és 60-as évek aszályai már meteorológiai adatok alapján is értékelhetők, bár csak hozzávetőlegesen, mert ekkor hazánkban mindössze néhány állomás működött, és az adatok megbízhatósága is kétséges. Az 1863. esztendő mostoha csapadékviszonyairól tájékoztatást nyújt az évi csapadékösszeg, mely Budapesten 328 mm, Magyaróvárott 334 mm, 267
