Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Az aszály definíciói, befolyásoló tényezői és mérőszámai
Az ASZÁLY BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐI ÉS MÉRŐSZÁMAI vetésváltás rendje stb. lényegesen befolyásolja. A nedvességmegőrző talaj- művelés két igen fontos alapművelete az őszi mélyszántás és a nyári, illetve koraőszi tarlóhántás (Nyíri 1997). Az aszály megelőzésének vagy eny- hitésének legeredményesebb agrotechnikai eszköze az öntözés. Az aszályt befolyásoló hidrológiai viszonyok különféle emberi beavatkozások hatására tartósan megváltozhatnak. Például a talajvíz szintje túlzott vízkitermelés vagy folyószabályozás következtében egyes térségekben lesüllyedhet, de emelkedő tendencia is bekövetkezhet, pl. a használt vizek helyben történő elszikkasztása vagy a nagyarányú és intenzív öntözés miatt. Az aszály mérőszámai A sokféle aszálydefinícióból következik, hogy az aszály mérőszámára is sokféle javaslat született, s a gyakorlatban is sokféle mérőszámot használnak. A tapasztalatok szerint már a csapadékmennyiség, illetve annak a sokévi átlagtól való eltérése vagy ahhoz viszonyított aránya is sokat elárul az aszály mértékéről. Kifinomultabbak azonban azok az összetett mutatók (ún. mérlegindexek), amelyek a csapadék mellett a lehetséges párolgást vagy az azt döntően befolyásoló hőmérsékleti viszonyokat is valamilyen formában számításba veszik. Külföldön (elsősorban az USA-ban) igen elteijedt a Palmer-féle Aszály Erősségi Index (Palmer Drought Severity Index - PDSI), s újabban egyre terjed a Standardizált Csapadék Index (Standardized Precipitation Index - SPI) használata. Ezekre vonatkozóan néhány állomásra hazai számításokat is végeztek {Faragó—Kozma-Nemes 1988, Faragó-Bézsenyi-Dobosi 1990, Bussay-Szinell-Szentimrey 1999, Domonkos—Szalai-Zoboki 2001), de nehézkességük miatt szélesebb körben nem teijedtek el. Az aszályvizsgálatokhoz hazai viszonylatban alkalmazott mérőszámok közül megemlíthetjük a Varga-Haszonits (1977) által használt Szeljanyinov-féle hidrotermikus koefficienst (a csapadék és a napi középhőmérsékletekből képzett hőmérsékletösszeg hányadosát), a potenciális vízhiányt, vagyis a potenciális evapotranszspiráció (PÉT) és a csapadék (P) különbségét; a vízellátottsági indexet (P-PET): a szárazsági indexet (PET/P) és az ebbe a csoportba sorolható, a Szeszíay (1964) által Budyko nyomán bevezetett ariditási tényezőt; a nedvességi indexet (P/PET) és az ehhez hasonló nyári vízellátottsági együtthatót (Szász 1994); továbbá a relatív talajnedvességet (a hasznos vízkapacitáshoz viszonyított aktuális talajnedvességet); a relatív párolgás-indexet (a tényleges és a potenciális párolgás hányadosát); a Petrasovits (1984) által javasolt agrohidropotenciált (a tényleges evapotranszspiráció és a növény vízigényének hányadosát - AI IP); a dinamikus szimulációs vízháztartási modellekkel meghatározott vízhiányt (Szőke-Molnár-Szalóki-Pintér 1984), végül az általunk konstruált aszályindexet (Pálfai 1984), illetve annak továbbfejlesztett formáját {Páljai 1991). A Pálfai-féle Aszály Index {PAI) olyan relatív mutatószám, amely az aszályt - az egész mezőgazdasági év vonatkozásában - egyetlen számérték259
