Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Aszályok - Az aszály definíciói, befolyásoló tényezői és mérőszámai

AZ ASZÁLY DEFINÍCIÓI, BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐI ÉS MÉRŐSZÁMAI hónapos) kedvezőtlen időjárás hatására előálló, a környezet több elemében tapasztalható, erősen vízhiányos állapot. Megkülönböztetnek légköri aszályt, talajaszályt, hidrológiai aszályt és mezőgazdasági aszályt, amelyek azonban gyakran együtt jelentkeznek. A légköri aszályt a sokévi átlagnál lényegesen kevesebb csapadék jellemzi, ehhez gyakran az átlagot meghala­dó hőmérséklet és a levegő alacsony relatív nedvessége társul. A talajaszály idején a talaj nedvességtartalma a hasznosítható vízkapacitás tört részére csökken. A hidrológiai aszályt a talajvíz, valamint a tavak és a folyók ala­csony vízszintje jellemzi, míg a mezőgazdasági aszály legtöbbször szem­mel látható a növények fiziológiai állapotán, és jelentősen csökkentheti a termés mennyiségét. Az aszályt elsődlegesen a kérdéses terület felett hosz- szan fennmaradó anticiklon (magas nyomású légköri képződmény) okozza, amelyben a leáramló levegő megakadályozza a csapadékhullást s a gyako­ri derült idő fokozza a felszínről történő párolgást”. A fentiekhez annyit füzünk hozzá, hogy a hidrológiai aszály kifejezés helyett megfelelőbbnek tűnik a vízhiányos állapot, a kisvízi időszak, vagy ezekhez ha­sonló kifejezés, ugyanis itt nincs szó a növényzetre gyakorolt közvetlen hatásról. A Környezetvédelmi Lexikon második, átdolgozott, bővített kiadása {Láng 2002) az aszályról a következőket közli: „természetes (vagy természetközeli) növényzetben, a mező- és erdőgazdaságban a kevés csapa­dék, a magas hőmérséklet és a nagy párolgás, valamint a nagy evapotranszspiráció következtében kialakuló, tartós és káros mértékű vízhi­ány, amely sem a növény, sem a termesztéstechnológia vízigényét nem elégí­ti ki, s így a termelést korlátozó tényezővé válik. Mértéke az adott terület víz­igény-kielégítő képességével (hidropotenciál, AHP), ill. az ennek alapján meghatározott vízstresszes napok számával számszerűsíthető, de más muta­tókkal (pl. aszályossági index vagy ariditási index) is kifejezhető. Az aszály mindig csak valamely növény szempontjából értelmezhető. Élettanilag az aszály a növényben az az állapot, amikor a vízhiány miatt megszűnik a nettó szárazanyag-képzés. Formái: 1. Talajaszály esetében a talajnedvesség-tarta­lom olyan alacsony szintre süllyed, hogy a növény gyökérzete már nem képes a megkötött víz felvételére; 2. Légköri aszály, amelynek oka nem a talajned­vesség elégtelensége, hanem a növényt körülvevő levegő nagyfokú telítettsé­gi hiánya; 3. fiziológiai aszály lép fel a gyökérzóna és a transzspirációs zóna közötti nagy hőmérsékletkülönbség miatt, a gyökér vízfelvételi zavara követ­keztében („relatív vízhiány"). Az aszály megelőzésére, mérséklésére, ill. tűré­sére biológiai (aszálytűrő fajok, fajták), ökológiai (talajművelés, öntözés), ter­mesztéstechnológiai (elővetemény, vetőmag, agrotechnika, tápanyagellátás, antitranszspiránsok alkalmazása) és ökonómiai jellegű (aszályterv gazdasági értékélés alapján) eszközök és módszerek állnak rendelkezésre.” Aszályosság alatt olyan - hosszú időn keresztül állandó - területi adott­ságot értünk, amelyet az egyes évek aszályai valamilyen mérőszámának sokévi átlagával, vagy a mérőszám tetszőleges előfordulási valószínűségű értékével lehet jellemezni. 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom