Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
Tanulmány a síkvidéki vízrendezés feladatairól A Közlekedési, Hírközlési és Vizügyi Minisztérium vízügyi vezetése 1993-ban igazgatóságunkat tisztelte meg azzal a megbízással, hogy - széles szakértői gárda bevonásával - fogalmazzuk meg röviden a síkvidéki vízrendezés előttünk álló legfontosabb és legsürgősebb feladatait. Tanulmányunkat a következő fölkért szakértők írásos véleménye birtokában állítottuk össze: dr. Bartha Péter, dr. Bárdy Pál, Bodnár Gáspár, dr. Nagy István, Pálinkás Lajos, Rónay István, dr. Stéfán Márton, Szúnyog Zoltán és Tóth László Menyhért. A tanulmány mindenekelőtt értékeli a belvízvédelmi rendszerek állapotát, s megállapítja, hogy jelentősen csökkent azok védelmi képessége. Ennek alapvető oka a fenntartásra fordítható pénzösszegek fokozatos és nagyarányú csökkenése. A mai állapot kialakulásához hozzájárult a rendkívül hosszantartó száraz periódus, mely nem tette igazán próbára a rendszereket, vagyis a védképesség csökkenése ellenére nem alakultak ki súlyos konfliktushelyzetek. Azok a belvízcsatornák, amelyeket öntözővíz-szállításra, halastavak vízellátására vagy egyéb vízhasznosítási célra is használnak, jobb állapotban vannak, mint a többiek. Hátrányos következményei vannak viszont annak, ha a belvizcsatornát szennyvizek és egyéb használt vizek elvezetésére is igénybe veszik. A tanulmány áttekintést nyújt az 1980-as évek közepe óta elért kutatásifejlesztési eredményekről, majd a vízkárérzékenységnek a tulajdonviszonyok és a területhasználat átalakulása következtében bekövetkező változását világítja meg. A vízkárérzékenység a magántulajdon térhódítása miatt erőteljesen fokozódik, de ilyen irányban hat az öntözéses gazdálkodás szélesebb körű bevezetése is. Ennek nem mond ellent, hogy megnő az igény a belvizek minél nagyobb hányadának helyszínen tartására, a belvizekkel való okszerű gazdálkodásra. A vízkárérzékenység a természetvédelmi és környezetvédelmi érték- rendszer erősödése, továbbá a települések fejlődése miatt is növekszik. A legfontosabb feladatokat hat csoportba sorolva foglalja össze a tanulmány. A tulajdonviszonyok változásából eredő feladatok a síkvidéki vízrendezéssel szembeni igények újbóli és lehető legpontosabb feltárásával oldhatók meg, figyelembe véve természetesen a hidrológiai viszonyok, vagyis a belvizi veszélyeztetettség idők során bekövetkező változását is. A síkvidéki vízrendezésben az állami szerepvállalás mértékét fokozatosan csökkenteni kell. Kizárólagos állami tulajdonban csak azok a belvízvédelmi létesítmények maradjanak, amelyek valamilyen formában kapcsolatban vannak az árvízvédelmi rendszenei, két belvízrendszert kötnek össze, országhatárt kereszteznek, illetve amelyek vízszállítóképessége 2,0 m3/s-nál nagyobb. A fenntartási feladatok nagyon fontosak. Érvényt kell szerezni annak a szemléletnek, amely szerint a hangsúlyt a kárelhárítási tevékenységről a kár 241
