Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
KÖZÖS ÉRDEKŰ BELVÍZRENDSZEREK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Tanács 1979), amely az egyezményekben rögzített vízhozamon felül 155 m3/s többletvízhozam átvezetését látná indokoltnak. A bizonytalan alapokon nyugvó, s irreálisan nagy vízhozamokat eredményező számításokat a magyar Fél természetesen nem tudta elfogadni. A hasonló magyar tanulmányhoz (Magyar 1979) képest a román Fél tanulmánya 2,5-3-szoros vízhozamokkal számol 5%-os gyakoriság esetében. A román tanulmányban ezen túlmenően 0,5%-os és 1,0%-os vízhozamok is szerepelnek, amelyek belvízlevezetés szempontjából általában nem jönnek számításba, és többnyire meg sem határozhatók a rendelkezésre álló adatokból. Az 1981. évi szabályozás végül is a román Fél által kért vízhozamokhoz képest jóval kisebb vízhozamok átvezetését rögzítette, de pl. az Ér rendszerben még mindig fennáll a román Fél részéről egy jóval nagyobb vízhozam átvezetésének az igénye (hivatkozva a vízrendezési munkálatok nagyarányú kiterjesztésére és a belvizek szükségessé váló gyorsabb levezetésére). Egy másik, legújabb irányzat az, hogy az időközben kiépült önálló, de szivattyúzást kívánó külföldi belvízrendszerek üzemeltetése helyett kisvízi időszakban - energiatakarékossági okokból - igyekeznek kihasználni az olcsóbb (ingyenes) gravitációs levezetési lehetőségeket, ez viszont csak a mi belvízi műveinken keresztül lehetséges, ami fenntartási-üzemelési- vízminőségi gondokat jelentene, tehát elfogadása megfontolandó. A román Fél például kérte, hogy a Fehér-Körös balparti területekről a Péli belvízrendszerből is bocsájthasson át belvizet 0,4 m3/s mennyiségben, amit a magyar Fél a magyar területen szükséges létesítményekhez való hozzájárulással hajlandó elfogadni. Néhány javaslat A vízminőségi kérdésekre az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemes fordítani a belvízi kapcsolatok terén is, főleg a kisvízi időszakban átvezetett vizek esetében, mert a belvízrendszerek többcélú hasznosítása egyre inkább előtérbe kerül, a szennyeződések veszélye pedig egyre nagyobb. A vízmennyiségi kérdések pontosítása terén is van teendő. A vízgyűjtő területek lehatárolása eléggé bizonytalan, a vízgyűjtő területen végrehajtott vízrendezési munkálatok és egyéb emberi beavatkozások folyamatos figyelemmel kísérése és rögzítése nincs kellően megszervezve, a belvízi előrejelzés és a gyors információk cseréje ugyancsak fejlesztésre szorul. A korábbinál nagyobb figyelmet kellene szentelni az alsó fekvésű területekre is, ahol a belvizek végső levezetésre, s adott esetben hasznosításra kerülnek. Természetesen az első és a legfontosabb feladat a jelenlegi szabályzatok betartása, azok ellenőrzése, illetve - ahol még szükséges - a szabályozás véglegesítése. A túl gyakori és a túl sok (gyakran ellentétes értelmű) változtatás nem használ az együttműködésnek, ezért a változtatásokat előrelátóan kell megtervezni és bevezetni. 237
