Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
Újabb módszerek a mértékadó belvízhozam meghatározására könyvben. A tárgyalt műszaki irányelvek szövegjavaslat-tervezete az alapadatok újólagos statisztikai feldolgozásával előállított segédletet közöl, a vízügyi gyakorlatban szokásos előfordulási valószinűség megadásával, valamint - az „Irányelvek a síkvidéki mezőgazdasági területek vízrendezéséhez” című kéziratból (MÉM, 1984) kivéve - egy ábrát, melyről a vízgyűjtő nagyságának függvényében leolvasható a területi korrekciós szorzó. Belvízi tájegységek mért adatain alapuló módszer A munkabizottságban az általam előterjesztett elképzelés szerint - még nem egészen kiforrott formában - egy új módszert is kidolgoztunk. Ez a belvízi tájegységek 1966 óta rendelkezésre álló mért lefolyási és elöntési adatain alapul. A módszer alkalmazása egyszerűbb abban a viszonylag ritka esetben, amikor a tervezés tárgyát képező vízgyűjtőnek mért és kellően feldolgozott lefolyási és elöntési adatai állnak rendelkezésre. Ezekből évenként kiválaszthatjuk a legnagyobb napi lefolyás értékét, melyet növelni kell az üzemi vízrendezés következtében várható - az elöntés megszűnéséből vagy jelentős csökkenéséből eredő - lefolyási csúcs növekménnyel, amit közelítőleg úgy kaphatunk meg, hogy az elöntési csúcsig összegyűlt belvíztömegnek téli-tavaszi belvíznél 10 nap alatti, nyári belvíznél 5 nap alatti folyamatos levezetésével számolunk. A belvízi elöntés átlagos vízmélységét 10 cm-re vehetjük föl. A belvízképződés évi csúcsértékeinek ilyenformán előállított adatsorából statisztikai vizsgálattal meghatározhatjuk a tervezés számára mértékadó (pl. 10%-os előfordulási valószínűségű) fajlagos vízhozamot. Ha a vízgyűjtőre nincsenek közvetlen mérési adataink, akkor annak a nagyobb vízgyűjtőnek, végső soron annak a belvízi tájegységnek az adataiból kell kiindulni, amelyben a vízgyűjtő elhelyezkedik. A bázisadatokból először korrekciós szorzók segítségével elő kell állítanunk a vizsgált vízgyűjtő lefolyási és elöntési adatait, majd ezekből az előző bekezdés szerint meghatározhatjuk a mértékadó fajlagos belvízhozamot.* A lefolyási adatok korrekciójára egyrészt a két vízgyűjtő eltérő beszivárgási (vízbefogadóké- pességi) viszonyai, másrészt a vízgyűjtők eltérő geometriai jellemzői (nagyság, alak, esés) miatt van szükség. Tapasztalati módszer A VIZITERV 1971-ben - a korábbi tanulmánytervek és az Országos Vízgazdálkodási Keretterv adatait felhasználva, s kikérve a vízügyi igazgatóságok véleményét - Magyarország mind a 83 belvízrendszerére megha* A módszert kötetünk következő tanulmánya részletesen ismerteti. 213
