Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE ahol B V - a belvízi veszélyeztetettség területi mutatószáma, Aj ....A4 - az egyes veszélyeztetettségi kategóriákhoz tartozó terület km2-ben, vagy bármely más területi dimenzióban. Az 1. kategóriához, tehát a belvízzel nem, vagy alig veszélyeztetett területhez tartozó szorzótényezőt korábban 0,01-re (Pálfai 1982), majd 0,001-re vettük föl (.Pálfai 1985, 1994), most a legújabb számítási tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy a 0,005-ös szorzótényező a legmegfelelőbb. A továbbiakban ennek alkalmazását javasoljuk. Megjegyzendő, hogy minél kisebb a vizsgált terület, a belvíz-veszélyez- tetettségi mutatóra annál szélsőségesebb értéket kapunk. A két véglet: ha csak az 1. kategória fordul elő, akkor BV=0,5, ha viszont az egész terület a 4. kategóriába esik, akkor BV=40. A belvíz-veszélyeztetettségi mutató nemcsak egyes területek belvízi veszélyeztetettségének számszerű jellemzésére és összehasonlítására alkalmas, de különféle kapcsolat-vizsgálatokra, összefüggések keresésére is használható, melyet az aktuális belvízveszély előrejelzésénél fontos, a terület földrajzi adottságait integráltan kifejező területi adottságként kell figyelembe venni. A 5F-mutatónak az 1. ábráról, illetve a digitális belvíz-veszélyeztetettségi térképről meghatározott országos értéke kereken 8,0. A terület értékességének kapcsolata a belvízi veszélyeztetettséggel A belvízzel veszélyeztetett területek túlnyomó része mezőgazdasági művelés alatt áll. Az itt keletkező fajlagos belvízkár, vagyis az egységnyi elöntött területre vonatkozó kár, hozzávetőleg arányosnak vehető a termőföld értékével, ami az országon belül tág határok között változik. A termőföld értékéről eligazítást ad az aranykorona-érték, vagy az ún. termőhelyi értékszám. Az utóbbiról készült térképet (MTA 1989) nézve megállapíthatjuk, hogy a belvízzel veszélyeztetett terület jelentős részén, pl. a Felső-Ti- sza vidékén, igen alacsony (20-25 alatti) a termőhelyi értékszám, máshol viszont, pl. a Körös-Maros közén, meglehetősen magas (50-60 feletti). Az előbbi helyeken viszonylag kevesebb a szántó művelési ág és több a rét-legelő, ami a belvízi elöntésre alig érzékeny, utóbbi helyeken viszont a szántó dominál, ahol - általában magas termelési színvonalon - belvízre érzékeny növényféléket termesztenek. Szerencsére, illetve a dolog természetéből adódóan, minél értékesebb valamely földterület, nagy általánosságban annál kevésbé veszélyeztetett a belvizek által. Tehát valamely körülhatárolt térség belvízi veszélyeztetettségének értékelésénél és az ezzel kapcsolatos vízrendezési, belvíz-elvezetési, területhasznosítási döntéseknél - a B F-mutató mellett - célszerű megvizsgálni és figyelembe venni a térség termőhelyi értékét is, amit pl. a Tisza-völgy 150
