Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVÍZINDEX keztében is változik. Ennek a bonyolult folyamatnak és minden befolyásoló tényezőnek a figyelembevétele azonban egyszerűnek szánt módszerünk kidolgozásakor nem lehetett célunk. A téli belvízindex számítási módja Nyilvánvaló, hogy a téli-tavaszi belvízképződés szempontjából meghatározó jelentőségű az őszi-téli időszakban lehullott csapadék mennyisége, de ennek időbeli eloszlása és halmazállapota is. A hó formájában fölhalmozódott csapadék a hó hirtelen elolvadásakor nagyobb terhelést jelent a talajra, mint a hosz- szabb időszakban eloszló eső. Ennek a körülménynek a figyelembevételére a téli félévi csapadékösszeget a maximális hóvastagság tárgyévi értékéből és sokévi átlagából képzett tényezővel módosítjuk. További finomítást érnénk el, ha a hó olvadási ütemét is számításba vennénk, de ehhez napi hőmérsékleti adatok kellenének, ami már nehézkessé tenné az index használatát, illetve a több évtizedre visszanyúló adatsorok előállítását. A talaj vízbefogadó-képességét egyrészt nedvességtartalma, másrészt a fagy lehatolási mélysége befolyásolja lényegesen. A téli félév kezdetén meglévő nedvességtartalom hosszabb megelőző időszak csapadék- és párolgási viszonyaitól függ, melyeket összegzetten fejezi ki az októberi talajvízállás, illetve annak a sokévi átlagtól való eltérése. A talajfagy szinte vízzáróvá teszi a talajt, s ha mélyre hatol, a hó olvadásakor sem enged föl azonnal, hanem csak napok múltán. Vizsgálataink szerint a belvíz nagyságával a fagy februári lehatolási mélysége van legszorosabb kapcsolatban. A fentiek értelmében a téli belvízindexet a következő formula szerint számítjuk: ahol PBlx-ui Px-u, Bptax B/iiax Hx a_ hu x -m PBI x-i„ =10jC'+O.OS d max + 0,05 Hx~aHxhu téli belvízindex, a téli félév csapadéka (m), a legnagyobb hóvastagság (m), a legnagyobb hóvastagság sokévi átlaga (m), októberi közepes talajvízmélység a terep alatt (m), arányosító tényező (nr1), októberi közepes talajvízmélység sokévi átlaga (m), a talajfagy lehatolási mélysége februárban (m). Az „a” arányosító tényező értéke 0,5 nr1. A képlet nevezőjének kialakításakor föltételeztük, hogy az októberi közepes talajvízmélység szélső esetben sem csökken a sokévi átlag felére, a talajfagy pedig 1 m-nél mélyebbre nem hatol le, így a nevező értéke mindig pozitív lesz.
